Képviselőházi irományok, 1881. V. kötet • 40-116. sz.

Irományszámok - 1881-108. Az állandó pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1882. évi állami költségvetésről

288 108. szám. és helytelen lenne. Mert a nemzetközi versenynyel és a megindult fejlődéssel teljesen daczolni, azokat ignorálni teljes lehetetlenség vagy legalább is nagyon czélt tévesztett politika lenne, És hogy ez utón még a pénzügyi rendezés sem bizonyos, arról könnyen szerezhetünk meggyőződést, ha elgondoljuk, mennyire csökkent nálunk a társadalmi tevékenység, közgazdasági, ipari, forgalmi téren, valahányszor az állam megvonta támogatását és ha meggondoljuk, hogy mily óriási erőfeszítéssel iparkodnak szomszédaink ép úgy, mint a távol nyugot — nem az államháztartás pillanatnyi mérlegének javára — forgalmi vállalataik, befektetéseik, kulturális és közgazdasági intézményeik fejlesztésével magukat versenyképesekké tenni. Habár erőnk szorgos mérlegelésével, de bizonyos mértékben, mi sem maradhatunk egyik téren sem el. Sőt nekünk még ezen kivül a vízszabályozási állapotainkban rejlő veszélyeket kellő erélylyel kell elhárítanunk és az bizonyára nagy költségekkel jár. Hogy mindezeknél eltaláltuk-e a kellő mértéket, a szükség és lehetőség közt, azt a képviselőháznak lesz alkalma az egyes tételeknél megítélni, de hogy a pénzügyi mérlegre való folytonos és szorgos figyelem mellett ez volt vezéreszménk, azt már itt kötelességünk, a kiadások nagy összegével és a hiány tagadhatatlan jelentőségével szemben kimondani. De ezekből egyszersmind kitűnik az is, hogy a fejlődés úgyszólván fizikai pressiót gyakorol reánk a kiadások megszabásánál, épen azért kell fokozni bevételeinket is, mert különben nem csak, hogy nem javítjuk pénzügyeinket, de még azok romlását fogjuk előidézni. A kormány, mint a pénzügyminister ur a bizottság előtt kijelenté, — ugy a petroleumvám emeléséből, mint az általános vámtarifának átvizsgálásával kapcsolatosan javaslandó más vámemelésekből stb.; a szeszadó reformjából stb.; melyek iránt közelebbről előterjesztéseket fog tenni, jelentékeny bevételeket remél. Ezek egész eredményét 8.800,000 frtra számítja a pénzügyminister és ebből előterjesztése alkalmával mintegy ötödfél milliónyi bevételi fokozást remélt már a jövő évre; de minthogy az e czélból előterjesztendő törvényjavaslatok elfogadásuk esetén is, a jövő évnek a számításba vett részénél is kisebb részében lennének végrehajthatók, e czímen a jövő évi 26 milliónyi hiányból csak 3 millióra remél fedezetet nyerhetni. A pénzügyi bizottság, minthogy még törvények előtt nem áll, természetesen, a fedezetet e forrásokból elő nem irányozhatja : de — a kormány kívánságának annyiban eleget vél tehetni, hogy kérje a t. képviselőházat, miszerint a mutatkozó hiányból 3 milliót »a törvényhozás további intézkedéséig* hagyjon fedezetlenül; hogy esetleg erre a tervezett fogyasztási adó, illetőleg vámjövedelmi fokozások — a menynyiben a törvényhozás helyeslésével találkoznak — felhasználhatók legyenek. A bejelentett törvényjavaslatok bírálatába, természetesen, már csak azért sem bocsátkozhatunk, mert azok a nyilvánosság előtt nem állanak és azzal megbízva sem vagyunk. Ugy hiszszük, hogy lesz alkalmunk, ha a képviselőháznak beterjesztetnek, és megbízatunk azokkal részletesen foglalkozni. Itt csak azt jegyezzük meg — a mennyiben általában szólunk pénzügyi helyzetünkről és teendőinkről — hogy a tér, melyen a kormány az új jövedelmi forrásokat keresi, igénytelen nézetünk szerint, helyesen választottnak látszik; mert ha már utalva, sőt kényszerítve vagyunk államháztartási hiányunk által arra, hogy állami bevételeinket fokozzuk, és ezt a kényszerűséget mindenkinek el kell ismerni, ki a kiadások leszállithatóságának gyakorlati lehetőségét, czélszertíségét ki nem mutatja : akkor bizonyára a Közvetett jövedelmi források azok, melyeknek bizonyos irányban és mértékig való fejlesztése még ugy lehetséges, hogy nemzetgazdasági érdekeinket ez által sem sértjük; sőt — a vámoknál — esetleg azoknak szolgálunk. Ezt hangsúlyoznunk kell nem csak azon jövedelmi forrásokra nézve, melyek Ausztriával közösek, vagy egyenlő alapelvek szerint állapitandók meg; de azokra nézve is, melyek felett kizárólag rendelkezünk. A ki akarja a fejlődést, a ki ismeri a nemzetközi anyagi és szellemi verseny árjának rohamát, és ennek a haladóra, áldásos, a maradóra, végzetes voltát, annak meg kell barátkoznia a fokozottabb igényeknek megfelelő állami terhekkel is.