Képviselőházi irományok, 1881. V. kötet • 40-116. sz.
Irományszámok - 1881-67. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a Szerbiával 1881. évi május hó 6-án Bécsben kötött consulsági egyezmény beczikkelyezéséről” szóló törvényjavaslatról
67. szám. 101 Son Altesse le Prince de Serbie : le Sieur Georges Pavlovitch, Conseiller á la cour de cassation de Serbie, Chevalier de l'Ordre de Takovo etc. et le Sieur Pierre Steitch, Chef de Section au Ministére des affaires etrangéres de Serbie, commandeurdel'Ordre de Takovo, Chevalier de l'Ordre autrichien de la Couronne de fer (III. classe) etc.; lesquels, aprés s'étre communiqué leurs pleins pouvoirs trouvés en bonne et due forme, sönt convenus des articles suivants: Article I. Chacune des Hautes Parties contractantes aura la faculté d'établir des Consuls Généraux, Consuls, Vice-Consuls ou Agents consulaires dans les villes et places de commerce de l'autre Partié. Elles se réservent toutefois le droit de désigner les localités oü il ne leur conviendra pas d'admettre des fonctionnaires consulaires; bien entendu que cetté réserve ne pourra étre appliquée á l'une des Parties contractantes sans l'étre également á toutes les autres Puissances. Article II. Les dits fonctionnaires consulaires seront réciproquement admis et reconnus aprés avoir présenté leurs provisions selon les régles et formalitás établies dans les pays respectifs. L'exequatur nécessaire pour le libre exercice de leurs fonctions leur sera délivré sans frais et, sur la production du dit exéquatur, l'autorité supérieure du lieu de leur résidence prendra immédiatement les mesures nécessaires pour qu'ils puissent s'acquitter des devoirs de leur charge et qu'ils soient admis á la jouissance des éxemptions, prérogatives, immunitás, honneurs et priviléges qui leur reviennent. Article III. Les fonctionnaires consulaires jouiront des prérogatives attachées en général a leur charge, savoir: l'exemption des logements et eontribuŐ Fensége Szerbia Fejedelme: Pavlovitsch G-yörgy urat, szerbiai semmitőszéki tanácsost, a Takovo-rend lovagját stb. és Steitch Péter urat, a szerbiai külügyministerium osztályfőnökét, a Takovo-rend középkeresztesét, az osztrák vaskorona-rend (harmadik osztályú) lovagját stb.; a kik jó és kellő alakban kiállitott teljhatalmazásaik közlése után, a következő czikkekben állapodtak meg: I. czikk. A magas szerződő felek mindegyikének jogában áll, a másik fél városaiban és kereskedelmi helyein főconsulokat, consulokat, alconsulokat vagy consulsági ügynököket tartani. Fentartják maguknak mindazáltal azon jogot, hogy kijelölhessék azon helyeket, melyeken a consulsági hivatalnokok működésének megengedését czélszerűnek nem találják; magától értetvén, hogy ezen megszorítás a szerződő felek valamelyi kére csak akkor alkalmazható, ha az a többi hatalmasságokra is hasonlóan alkalmaztatik. II. czikk. Az emiitett consulsági hivatalnokok kölcsönösen elfogadtatnak és elismertetnek, mihelyt az illető országok szabályainak és alakszerűségeinek megfelelően kiállitott kinevezési okirataikat bemutatják. A nevezett consulsági hivatalnokok működésének szabad gyakorlatához szükséges jóváhagyás (Exéquatur) díjmentesen lesz kiszolgáltatandó; és ha ezen jóváhagyást felmutatják, székhelyük felsőbb hatósága azonnal megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy hivataluk kötelességeinek megfelelhessenek és hogy az őket megillető felmentések, előjogok, mentességek, megtiszteltetések és kiváltságok élvezetébe léphessenek. III. czikk. A consulsági hivatalnokok élvezik a hivatalukkal általában járó kiváltságokat, nevezetesen: a mentességet a katonai beszállásolástól és a katonai
