Képviselőházi irományok, 1878. XXVI. kötet • 1177-1202. sz.
Irományszámok - 1878-1179. 1881. évi XLI. törvényczikk, a kisajátitásról
1179. szám. 19 b) ha a telekkel kapcsolatban- volt valamely jog vagy üzlet gyakorlatától a tulajdonos a kisajátítás által egészen megfosztatnék, vagy annak használata, illetőleg folytatása tetemesen költségesebbé válnék. Az utóbbi a) és b) pont alatt felsorolt esetekben a tulajdonosnak a kisajátítás követelése iránti joga megszűnik, ha a kisajátító a birtoktestet egy azzal érintkezésben levő más területtel olykép ajánlkozik kiegészíteni, hogy az egy részének kisajátítása után is előbbi czéljának bebizonyithatólag meg fog felelni, s ha ez esetben a kisajátítás alá veendő építmény helyett ugyanolyan építménynek előállítására vagy teljes készpénzbeli kárpótlásra ajánlkozik. 14. §. A kisajátítandó területen levő épület, vizimű vagy más tartozék nem részletben, hanem mindig egészben tárgya a kisajátításnak. Az ut-, híd- s révvámjog kisajátítása esetén köteles a kisajátító, mennyiben ezt a tulajdonos kivánja, az e jog gyakorlata czéljából fennálló építményeket is kisajátítani. 15. §. A létesítendő vállalat által a szomszédbirtokosok birtokainak használata nem akadályozható, s a szükségen túl meg nem nehezíthető. Ennél fogva köteles a kisajátító a szomszédbirtokokhoz jutásra, az átjárásra, s a marha áthajtására szükséges utakat, átjárókat és hidakat, valamint a víz levezetésére megkívántató árkokat, csatornákat és zsilipeket az illető községben létező többi hasonművek módjára, s esetleg a vállalat által módosított viszonyoknak megfelelően előállítani, jogában állván az e czélra szükséges területeket a kisajátítási tervbe szintén felvenni. Ezen műveknek használható állapotban fentartása a vállalat feladata, ha az olyan területen fekszik, melyet a vállalat saját czéljaira maga is használ; más esetben a fentartás csak annyi részben terheli a vállalatot, a mennyiben annak fentartása a kisajátítás előtt ugyanazon czélra szolgált mű fentartásánál többe kerül. 16. §. Gőzmozdonyú vasutak, és gőzhajózásra szánt vízi utak vállalatai kötelesek a kisajátítási tervbe belefoglalni azon épületeket is, melyek a szabályszerű tüztávlat körén belül esnek. A szabályszerű tüztávlat a következő: 1. tűzbiztos anyagból készült s ugyanolyan anyaggal fedett épületeknél, melyeknek összes nyílásai ablakok- vagy ajtókkal elzárhatók, 8 méter; 2. fa, vagy zsindelyes oldalú, vagy fedelű épületeknél, melyeknek nyilasai fentebbi módon szintén elzárhatók, 20 méter; 3. szalma, gyékény, sás vagy náddal fedett, valamint olyan épületeknél, melyeknek nyilasai ablakokkal vagy ajtókkal el nem zárhatók, továbbá a szalma- vagy szénakazalok lerakására rendesen használt szérűskerteknél, 60 méter; 4. lobbanékony tárgyak készítésére vagy eltartására szolgáló épületeknél 100 méter. Ezen távolságok vasutaknál a pályaszin és az épület fedelének gerincze, illetőleg a szérűskert földszine közötti magasság-különbség kétszeresével nagyobbitandók, ha az épület fedelének gerincze, illetőleg a szérűskert földszine 2 méternél mélyebben fekszik a pálya színénél. A pálya vagy a hajózható vizfolyá.s felszínénél 6 méterrel magasabb talajon fekvő épületek se a kisajátítás, se az átalakítás tárgyát nem képezik. 17. §. A tüztávlat meghatározására gőzmozdonyú vasutaknál az épület legkiállóbb pontja s a folyó pályán az e ponthoz legközelebb eső sínvágány tengelye, állomásoknál ellenben a pályasík 3*
