Képviselőházi irományok, 1878. XXIII. kötet • 981-1043. sz.

Irományszámok - 1878-983. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában” beadott törvényjavaslatra

983. saám. 39 Ha a felhivott fél jogerejű végzés által a számadás helyeslésére vagy kifogásai előterjesztésére kötelezettnek mondatik ki; felhívottnak a kifogás előterjesztését tárgyazó kereset beadására újabb határidő tűzendő ki, s ha a kereset be nem adatik, a számadó újabb kérelmére, a számadás itéletileg helybenhagyottnak nyilvánittatik, s a számadó fél a további felelősség terhe alól felmentetik. 79. §. Ha a felhivott a keresetet akár az első izben, akár a kötelezettség megállapításának jogerejű eldöntése után újabban kitűzött határidőben beadj cl 1 ílZ cl rendes eljárás szabályai szerint tárgyaltatik és döntetik el. Ezen keresetben a számadásnak kifogás alá vett tételei pontosan megjelölendők, s , a kifogás alá vett mindenik tételre nézve, megfelelő kérelem terjesztendő elő. 80. §. A 73., 75., 77 , 78. és 79. §§. eseteiben a számadások bevételi és kiadási tételei elkülönitendők, s ezek mindenike külön-külön folyó számokkal jelölendő meg. A számadások tételeinek folyó száma mindkét fél által, a számadási per egész folyama alatt a számadás ellen beadott kifogásokban, a számadást kifogásoló keresetben, a további periratokban és a felebbviteli beadványokban pontosan megtartandó. Az idézett t. ez. 526. %-a helyett: 81. §. A folyamodónak, és az 1868: LIV. t. ez. 524. §-a szerint kirendelt házasságvédőnek, illetőleg gondnoknak az Ítéletet felebbezni jogában áll. Ha azonban az első biróság által az elhalálozás bebizonyitottnak mondatott ki, a felebbezési határidő eltelte után az iratok a királyi Ítélőtáblához, s innét — akár helybenhagyatott, akár megváltoztattatott az Ítélet, — közvetlenül a magyar királyi Guriához, az ügynek hivatalból való felülvizsgálása végett, akkor is felterjesztendők, ha az elsőbirósági itélet ellen felebbezés nem adatott be. Az idézett t. ez. 528. §-a helyett: 82. §. Az 1868: LIV. t. ez. 523. §-ának a) és b) pontjai esetében a tiz, illetőleg harmincz esztendő elteltét követő nap, a c) pont esetében pedig a halálveszélyt követő nap tekintendő az eltűnt egyén elhunyta napjául, s ezen nap az ítéletben naptárilag megjelölendő. A holtnak-nyilvánitás azonban nem zárja ki annak igazolását, hogy az eltűnt előbb vagy később halt el, vagy hogy még életben van. Ez utóbbi esetben az, a ki a birói holtnak-nyilvánitás alapján valamely vagyont vett birtokába, jóhiszemű birtokosnak tekintendő. 83. §. Az 1868: évi LIV. t. ez. 522., 524., 525. és 527., ugy a jelen törvény 81. §§-oknak intézkedései megfelelően alkalmazandók akkor is, a mikor nem holttá-nyilvánitás, hanem valamely egyén valóságos elhalálozásának ténye, mely közokirattal nem igazolható, tanuk által czéloztatik biztosíttatni. Ezen esetben az eljárás befejezése után hozandó ítéletben, ha a halálozás megtörténte bizonyítottnak kimondatik: az elhalálozás napja, a tanúvallomások alapján naptárilag megjelölve állapítandó meg.