Képviselőházi irományok, 1878. XXIII. kötet • 981-1043. sz.
Irományszámok - 1878-983. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában” beadott törvényjavaslatra
983. szám. 13 semmis eljárás tudomásra jutásának időpontjára való tekintet nélkül az itélet jogerőre emelkedésétől számított 10 esztendőben állapította meg, mert egyfelől azon időpont bizonyítása,amely időpontban a semmis eljárás a félnek tudomására jutott, sokszor igen nehezen állapitható meg; másfelől pedig a jogbiztonság érdeke kivánja, hogy ezen rendkívüli jogorvoslat határideje elegendő hosszú és tüzetesen megállapítva legyen. Ugyancsak a jogbiztonság megóvása szempontjából vette fel a bizottság azon intézkedést is, hogy azon kivételes esetben, ha a semmis itélet e 10 évi határidő után hajtatik végre, a fél a semmiségi keresetet még a végrehajtásról való értesítéstől számított 30 nap alatt megindíthassa. Elvben helyesli a bizottság a min. jav. 207. §-ának ezen rendelkezését, mely szerint sommás perekben hozott feltétlenül marasztaló első bírósági ítéletek bizonyos csekély összeg vagy érték erejéig azon esetre is végrehajthatók legyenek, ha a marasztalt fél az itélet ellen felebbezéssel él. Tekintettel azonban értékviszonyainkra, a bizottság a ministeri javaslat ezen szakaszában foglalt 200 frtot a novella 39. §-ában 100 frtra leszállitandónak találta. A ministeri javaslat 276. §-nak (novella 48. §.) azon rendelkezését, mely szerint az, a kire nézve a másodbirósági határozat kedvezőbb, ez ellen további felebbezéssel nem élhet, kihagyandónak találta a bizottság azért, mivel e rendelkezést nem lehet az ezen szakaszban emiitett kivételes esetekre korlátozni; s mivel ilyen különös rendelkezés nélkül is kétségtelen, hogy azon fél, a ki a helybenhagyó Il-od bírósági itélet ellen felebbezést nem használhatna, általában nincs jogosítva ilyet használni azon reá nézve még kedvezőbb esetben sem, ha a Il-od bíróság az I-ső bírósági határozatot az ő előnyére változtatta meg. A ministeri javaslat 277. §-ának azon rendelkezését, mely a két egyenlő itélet elleni további felebbezés kizárását tartalmazza, a bizottság a novella 49. §-ában kibővítette annyiban, hogy 500 frt készpénzösszeg erejéig nem csupán kölcsönkövetelések esetében, hanem a követelés jogczímére való tekintet nélkül, készpénzbeli marasztalás esetében átalában kizárandónak állapította meg a további felebbezést, és ezen felül a további felebbezés kizárását kiterjesztette sommás perekben hozott azon itélekre is, a melyekben felperes a nem készpénzbeli követelés helyett keresetében 200 frt összeget meg nem haladó készpénzt elfogadni késznek nyilatkozott. E változtatásoknál a bizottság abból indult ki, hogy felsőbb bíróságaiknak teendőkkel való túlterheltetése a felebbvitelek némi megszorítását mellőzhetlenné teszi; és hogy a kisebb értéket képviselő peres kérdések nem igényelik azon garantiákat, a melyeket a fontosabbak méltán igényelnek. Az utóbbi jelzett szempontból indulnak ki a külföldi törvényhozások is. így például a német birodalmi új perrendtartás 508. §-a az országos főtörvényszékeknek Ítéletei ellen — tekintet nélkül arra, hogy az itélet helybenhagyó vagy megváltoztató — csak akkor ad felülvizsgálatnak helyet, ha a per tárgyának értéke 1500 markot meghalad. — E szempontok figyelembe vételével a bizottság nem találta helyesnek, hogy a felebbezés korlátozása csupán a készpénzbeli kölcsönkövetelésekre szorittassék; hanem azt a követelés jogczímére való tekintet nélkül, 500 frtig, a sommás eljárásra utalt mindennemű készpénzbeli követelésekre, s ezenfelül 200 frtig nem készpénzbeli követelésekre is kiterjesztendőnek indítványozza. Nem készpénzbeli követeléseknél a fentebbi kisebb összeget azért fogadta el a bizottság, mert a készpénzbeli követelések iránti peres kérdések rendszerint egyszerűbbek, mint a nem készpénzbeli követelést tárgyazók. Az 52. §-ba (min. javaslat 280. §.) a semmiségi per esetei közé a bizottság felvette azon esetet is, ha az ügyben érdekelt biró járt el; mert gyakran megtörténik, miszerint a fél azt, hogy a perben, kivált a felsőbb bíróságoknál, érdekelt biró járt cl, csak az itélet jogerőre emelkedése után tudja meg; a mely esetben a semmiségi kereset utján az orvoslás lehetőségét megadni szükségesnek mutatkozik. A ministeri javaslat 291-ik §-át (novella 62. §.) a bizottság oda módosította, hogy alaptalan felfolyamodás esetében a kiszabandó birságért első sorban az ügyvéd legyen felelős.
