Képviselőházi irományok, 1878. XXIII. kötet • 981-1043. sz.
Irományszámok - 1878-983. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában” beadott törvényjavaslatra
14 983. szám. A végzések elleni felfolyamodás az ügydöntő határozatok elleni felebbezéssel nem esik egy tekintet alá; mert a vitás kérdés érdemében az ügyvéd, ha felfogása szerint felének igazsága van, köteles a törvényben megengedett jogorvoslatokkal élni; és igy az esetleg kiszabandó büntetés első sorban az ügyfelet kell hogy terhelje. Ellenkezőleg merőben alaptalan felfolyamodások esetében, miután ezek rendszerint oly végzések ellen használtatnak, a melyek az ügy érdemét nem érintik, és az ügyvéd által könnyen megbírálható alakisági kérdések körül forognak: a birságért első sorban az ügyvéd felelősségét megállapítani ezélszerfínek és indokoltnak mutatkozik. A ministeri javaslat 387-ik§-át (novella 6-ik §.) részben módosította a bizottság azon esetre, ha a választott biró a választás elfogadásából folyó kötelezettségeinek meg nem felel, a külön per tárgyát képező kártérítési kötelezettség megállapitása helyett 1000 frtig való pénzbirságban marasztalást fogadván el, mert ezt az elvállalt kötelezettség betöltésének hatályosabb biztositékául tekinti. Egyúttal azonban tekintettel arra, hogy még is lehetnek esetek, a melyekben a biró elvállalt tisztében önhibája nélkül el nem járhat: kimondotta a bizottság, hogy e birságban való elmarasztalásnak csak akkor van helye, ha a választott biró legyőzhetlen akadályt nem bizonyít. Nem találja helyesnek a bizottság a min. jav. 393-ik §-ának azon rendelkezését, hogy a választott bíróság a maga részére költségeket meg nem állapithat; mert arra, hogy a választott birói tiszt ingyen teljesíttessék, elfogadható indokok nem forognak fenn. Az e téren egyes esetekben tapasztalt azon visszaélés ellen, hogy a választott bíróság a maga részére túlságos költségeket állapit meg, elegendő garantiát nyújt az, ha az ítéletnek e részben sérelmes része ellen jogorvoslat engedtetik oly módon, mint ezt a novella 69-ik §-ának bizottság által megállapított szövege tartalmazza. A ministeri javaslat 395.,396.§§-ai nem tartalmazván intézkedést azon esetre, ha a választott bíróság elnöke hal meg, vagy akadályoztatik, illetőleg vonakodik tisztéban eljárni,—a bizottság a novella 71-ik §-ában e hézagot megfelelően kiegészítette. A ministeri javaslat 754-ik §-át a novella 84-ik §-ában a bizottság kibővítette azzal, hogy az 1868-ik évi LIV. t.-cz. 581. és 587. §§. eseteiben az első bírósági végzést mégváltoztató másodbirósági végzés ellen további felfolyamodásnak legyen helye. Ez részben megfelel lényegileg az 1868: LIV. t.-cz. 294-ik §-ának, részben pedig a perreutasitó végzésnek fontossága által van igazolva. A novella 86. és 87-ik §§-aiban a bizottság a tőzsdebiróságnak, valamint a vidéki termény- és gabonacsarnokok bíróságainak törvényes hatáskörét tüzetesebben és szabatosabban körülirandónak találta; nem találván eléggé szabatosnak a ministeri javaslat 756-ik §-ának ide vonatkozó intézkedését azért, mivel kételyt hagy fel a szöveg az iránt, vájjon az 1875-ik évi XXXVII. t.-cz. 258., 259. és 260-ik §§-ban felsorolt kereskedelmi ügyletekből felmerülő peres kérdések csak akkor tartoznának-e ezen kivételes bíróságok hatásköréhez, ha az ügylet mindkét félre nézve kereskedelmi ügyletet képez, vagy akkor is, ha ez csak az egyik szerződő félre nézve forog fenn. E mellett a bizottság a kérdés fontosságára való tekintettel kötelességének tartotta a szakkörök nyilatkozatait is figyelembe venni s beható megfontolás után a tőzsdebiróságok hatáskörét, bár ez jogi szempontból csupán a tőzsde-ügyletekre korlátozva védhető — kiterjesztette odáig, a meddig a kereskedelmi forgalomnak jól felfogott és túl nem hajtott igényei indokolják. A bizottság ugyanis a tőzsdén kötött minden kereskedelmi ügyletből felmerülő peres kérdéseket különös alávetés nélkül is, e külön bíróságok hatáskörébe utalja; különös alávetés esetében pedig e külön bíróságokat illetékesnek mondja: a kereskedőknek kereskedelmi ügyletekből felmerült minden peres kérdéseiben, a közkereseti társaságok tagjai között a társasági viszonyból felmerülő peres kérdésekben; a kereskedők és nem kereskedők között felmerült
