Képviselőházi irományok, 1878. XX. kötet • 804-856. sz.

Irományszámok - 1878-810. Törvényjavaslat, a készpénzben lerovandó illetékek kezeléséről

810. szám. 79 Tekintve azt, hogy a jelenlegi illetékiigyi kezelés ellen felmerült panaszok leginkább azon rendelkezés ellen irányulnak, miszerint a kiszabott illetékek a közbevetett s néha legalaposabb felfolyamodásra való tekintet nélkül behajtatnak, az ezen eljárás folytán tagadhatlanul sok esetben, az illető felekre nézve előálló anyagi sérelem mellőzése czéljából indokoltnak tartom a 29. §-ban tervezett azon reformot, minélfogva a kiszabott illetékek alapossága és helyessége ellen tehető felebbezésnek a fizetési meghagyás kézbesítésétől számitandó 30 nap alatt birtokon belül legyen helye. Egyúttal azonban, tekintve a jelenlegi gyakorlatból származó bonyodalmakat, miszerint t. i. az illetékek ellen intézett felszólalások még évek múlva is megújittatnak, az illetékügyekben kívánatos rend megóvhatása végett mulhatlanul szükséges a feiebbezések érvényszerü benyújtására bizonyos végső határidőt szabni; s e részben inditványom oda terjed, hogy a felek a fentjelzett 30 napi határidőn túl, további 60 nap alatt birtokon kivül élhessenek felebbezéssel. Az ügyvitel rendje és gyorsítása végett szükséges továbbá annak elrendelése, hogy minden felebbezés az eljáró illeték-kiszabási hivatalhoz nyújtandó be. Szintúgy határidőhöz kell kötni a másodfokú határozatok ellen irányzott feiebbezések benyújtását is, mire nézve a 30. §-ban 30 napot vélek eléggé méltányosan megállapitandónak. Ezzel szemben a 31. §. figyelmen kivül nem hagyható azon esetre nézve intézkedik, midőn a felebbezés, — el nem háríthatott akadály miatt — nem volt a törvényes határidő alatt beadható. Ily esetben megengedhetőnek tartom, hogy a fél igazolási orvoslattal élhessen, de csakis újabb 30 napi határidő alatt, mely határidő a feutjelzett 90 nap lejártától számitandó. A 32. és 33. §§-ban az igazolás kérdésének elintézési módja van meghatározva, illetőleg kimondva, hogy az első 30 napi határidő (mely alatt t. i. birtokon belül lehet felebbezni) elmulasztása esetére, az igazolási orvoslat ki nem terjed, minthogy az illeték fizetésének hosszabb időre való elodázása a kincstár érdekébe ütköznék. A 34. §-ban javaslatba hozom a felebbezési hatóságok megállapítását, olykép, hogy az illetékügyi feiebbezések és az igazolási kérvények elbírálására a pénzügyigazgatóságok illetékesek, ezek határozatai pedig utolsó fokban a Budapesten felállítandó pénzügyi közigazgatási bírósághoz felebbezhetők. A pénzügyi közigazgatási bíróság szervezését és hatáskörét külön törvényjavaslatban fogom körvonalozni. E helyütt elvi szempontból csak azt tartom megjegyzendőnek, hogy az általános jogelveknek, — a sérelmek orvoslását kereső felek megnyugtatására, — inkább megfelel, ha az illetékek végleges megállapítása oly fórumra bizatik, mely függetlenségénél fogva a kincstár és az érdekelt felek között vitássá váló illeték-ügyeket, a fenálló törvények és szabályok alapján részrehajlás nélkül elbírálja. A bírságokat illetőleg azonban, minthogy azok enyhítése vagy elengedése helyesen az administratió körébe tartozik, — a pénzügyi közigazgatási bíróságot egyedül azon kérdés elbírálására vélem hivatottnak, vájjon a felebbezett esetben van-e egyáltalában birságnak helye, vagy nincs. A 35. §-ban alapelvül kimondatni ajánlom, hogy az illeték-kiszabási hivatal fizetési meghagyását helybenhagyó pénzügyigazgatósági határozat ellen további felebbezésnek ne legyen helye; de viszont a 36. §-ban a) e) betűk alatt felsorolandóknak tartom azon eseteket, melyekben az érdekelt fél a két egybehangzó kiszabási határozat ellen, semmiségi panaszszal élhet. ^ Ezen kivételes intézkedés szükségesnek mutatkozik, mert ha a felsorolt esetek bármelyike