Képviselőházi irományok, 1878. XX. kötet • 804-856. sz.

Irományszámok - 1878-810. Törvényjavaslat, a készpénzben lerovandó illetékek kezeléséről

76 810. szám. befizetések elkönyvelése csak későbben eszközölhető a kiszabási kivataloknál, melyek viszont a hátraléki kimutatásokat a számfejtési könyvek alapján készítik, s így gyakran megeshetik, hogy tényleg már törlesztett illetéktartozás, mégis mint hátralék kimutattatik. Ennek lehetőleg elejét veendő, hivatali-elődöm az illetéktartozások lerovását s egyáltalában a befizetések módozatait 1877-ik évben az 1876 : XV. t. czikk alapján rendeleti úton olykép szabályozta, hogy az illetékek kis és nagy községekben 100 frtig a községnél, azon felül a kir. adóhivatalnál, városokban pedig különbség nélkül a városi adóhivatalnál fizetendők. Ámde ezen intézkedés által, — habár az adózó közönségnek a befizetés helyére nézve könnyítés nyújtatott, másfelől egyszersmind a mellőzhetlen nyilvántartási teendők egy része a * községekre ruháztatott. Azóta azonban a tapasztalás minden kétségen felül kimutatta, hogy a magában véve üdvös rendszabály a községi közegek túlnyomó részének járatlansága és megbizhaílansága folytán czélját tévesztette, a mennyiben az illetékek kezelésénél oly fontos nyilvánteríás megzavarása, s helyenkint megakasztására vezetett. Ezen állapot tarthatatlan, s a mint fönnebb emlitém, gyors orvoslást igényel. Ez alkalommal felhozom még, hogy én 1879-ik évi július havában az illetéki hátralékok rendezését (liquidatióját) rendeltem el olykép, hogy a kisebb községek hátralékai a kir. adóhivataloknál a községi elöljárók jelenlétében, a nagyobb községek hátralékai pedig a helyszínén egyes szakértő kiküldöttek által, a mennyire lehet, az érdekelt felek jelenlétében tételenkin t át vizsgáltassanak. Ezen művelet, — kevés kivétellel, — befejezettnek tekinthető, s eddigi eredménye az, hogy nem egészen 900,000 frt leíratott, mely összegnek legnagyobb része oly illetékekre esik, melyek a felek ismeretlen tartózkodása s elévülés miatt váltak behajthatlanokká, csak kisebb része az, mely a felek végelszegényedése folytán leírandó volt, s legkisebb része azon illetékekre oszlik, meiyeket helytelen vagy kétszeres kiszabás czímén törölni kellett. Ily módon kívántam a rendezést e téren is előkésziteni, és szándékomban van a végrehajtó hivatalok szervezetében a következő javításokat tenni: Az illetékkiszabási hivatalok úgy összpontosittassanak, s a szükséghez képest úgy szaporittassanak, hogy közigazgatási területi beosztásnak inkább megfeleljenek, — azok továbbá ne foglalkozzanak más teendőkkel, mintsem az illetékek megszabásával és csak fogalmazási szakszemélyzetük legyen. A segedleti teendőket napdíjasok végezzék, nem tisztviselők, mi kevésbé költséges, s az államkincstárt megkíméli az esetleges nyugdíjazás terhétől. Az adóhivatalok viszont visszatérőleg a tapasztalat által czélszerübbnek bizonyult decentralizált kezelésre, — vegyék át ismét a számfejtési könyvek s az ezekkel kapcsolatban álló nyilvántartási följegyzések vezetését, és hogy e tekintetben az illetéki ügyek helyes és szakszerű kezelése biztosittassék, a kiszabási hivataloknál ez idő szerint beosztott számtisztek ezen teendők közvetlen ellátása végett helyeztessenek át a kir. adóhivatalokhoz, hol mint adóhivatali számtisztek működendnek. Ez által egyszersmind az adófelügyelők hatásköre, — mint azt a törvényjavaslat 45-ik §-ában contempláltam, — sikeresen érvényesíthető lesz, mert a kiszabási iratok addig, míg befizetés nem történik, a kir. adóhivataloknál tartatván, a behajtás közben netán felmerülő kifogások vagy panaszok, azok útmutatása alapján, rendszerint rövid utón el lesznek intézhetők. Igyekeztem az előfekvő törvényjavaslatban mindazon panaszok orvoslását figyelembe venni, melyek a napi sajtó s a közönség köréből felhangzottak. És miután a törvényjavaslatban nincs az kifejezve, mi közóhajkép szintén felmerült, hogy t. i. az illetékek kettős kiszámítása, vagyis az illetékügyi központi számvevőség szakszigorlatai alapján követelésbe vett pótfizetés megszüntessék, ezennel kijelentem, hogy igenis, szándékom a pótilletékek kiszabását és követelését a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése napjával megszüntetni, — és a szakszigorlatot