Képviselőházi irományok, 1878. XX. kötet • 804-856. sz.

Irományszámok - 1878-810. Törvényjavaslat, a készpénzben lerovandó illetékek kezeléséről

810. szám. 77 csak az eljáró pénzügyi tisztviselők irányában fentartva, oly módozatról gondoskodni, mi által az államkincstár érdeke másként megóvható leend. Ennek a törvényjavaslatban magában azért nem adtam kifejezést, mivel a szakszigorlati pótilletékezés csak gyakorlaton alapul, s az eddigi illetékügyi törvények és szabályokban elő nem fordul. Áttérve a törvényjavaslat indokolására, feladatomat abban ismertem fel, hogy a készpénzben lerovandó illetékek kezelésére vonatkozó, részint a bélyeg- és illetéki szabályokban, részint az ezeket módositó törvényczikkekben szétszórva foglalt határozmányokat beható revisió alá véve, és czélszerü módosításokat és újitásokat tervezve, — az illetékek kezelését tárgyazó összes határozatokat szerves egy egész, az adózó közönség, valamint a hatóságok és hivatalok tüzetes és könnyített tájékoztatását czélzó törvényjavaslat keretébe egybe foglaljam. Az I-ső fejezetben megállapítottam az 1875. évi XXV. t. ez. % §-a alapján szervezett illeték-kiszabási hivatalok illetőségi körét, mi által az eddigi hézagos szabályok mellett gyakran előforduló kétszeres vagy többszörös kiszabásnak eleje vétetik. Ez képezte sok esetben panasz tárgyát; és megjegyzem, hogy a végrehajtási utasításban a kiszabási hivataloknak meg lesz hagyva, miszerint oly esetben, midőn náluk bejelentett jogügyletre nézve más kiszabási hivatal illetékes, a bemutatott iratot az utóbbinak hivatalból tegyék át és erről a felet értesítsék. A 1. §. e) pontjában azon okból, mivel a mostani szabályok határozottan nem rendelkeznek, felveendőnek tartom azt, hogy ingók iránt magán felek közt kötött szerződésekre nézve azon kiszabási hivatal illetékes, a melynek kerületében a szerződő felek laknak; vagy ha nincs állandó lakhelyük, a hol az okirat kiállíttatott; vagy idegenekre nézve, hol az okirat használatba vétetik. Szintúgy szükséges a 3. §-ban világosan kimondani, hogy felmerülhető illetőségi kérdés vagy egyes felek részéről bizonyos kiszabási hivatal kirendelése iránt tett kérelem esetében, az illetőséget a pénzügyminister határozza meg. A Il-ik fejezet szabatosan elősorolja a bejelentésre kötelezett feleket, hatóságokat, s hivatalos közegeket, megállapítja a bejelentési határnapokat, s a bejelentés különféle módozatait, mi által a közönségnek könnyités és tüzetes tájékozás nyujtatik, és egyszersmind az illetékek kiszabása gyorsittatni fog. Ezen fejezetben újitáskép azon elv van következetesen keresztül vive, hogy a bejelentés minden oly esetben, hol hatósági közbenjárás fenforog, kötelezűleg az illető hatóság által eszközlendő. Az 5. §. c) pontja alatt azon újítást hozom javaslatba, hogy 30 nap alatt csakis a jogerőre emelkedett Ítéletek és végzések közlendők az illeték-kiszabási hivatallal, míg jelenleg az első folyamodás! bíróságok kötelezve vannak nemcsak az általuk hozott Ítéletet, hanem a felebbviteli törvényszékek határozatait is közölni, a mi merőben felesleges kiadványozást okoz a bíróságoknak, és a nyilvántartást is az illeték-kiszabási hivataloknál nehezíti, minthogy az illeték csupán a végérvényes Ítélettől fizetendő, az illeték pedig csakis a jogerejü Ítélet alapján szabható ki. Az 5. .§. d) pontjában szükséges volt 15 napra szabott bejelentési határidőt a bíróságok, hatóságok és hivatalok számára az előttük létrejött, vagy általuk jóváhagyott jogügyletek s iratokra nézve megállapítani, most az e részben szerzett tapasztalatok szerint a hivatalos bejelentések késedelmessége úgyszólván napirenden van. A 6. §. méltányos intézkedése nem igényel bővebb indokolást. A 8. §. e) pontjában javaslatba hozott egyszerű eljárás a nagy számban előforduló kisebb értékű hagyatékok bejelentését az Örökösök érdekében felette könnyíteni fogja.