Képviselőházi irományok, 1878. XX. kötet • 804-856. sz.

Irományszámok - 1878-826. A közgazdasági bizottság jelentése a magyar gazdáknak Székesfehérvárt megtartott II-ik országos értekezlete által kiküldött végrehajtó bizottság részéről, az ország mezőgazdasági helyzetéről benyujtott kérvény (emlékirat) tárgyában

160 826. szám. 5 csak azon esetben, ha valamely gazdasági egyesület kiváló tevékenységet fejt ki, véli azt a kormány által, a mennyiben azt az ország pénzügyei megengedik, támogatandónak. A bizottság továbbá felhivandónak tartja a kormány figyelmét, hogy a létező közegeknek és esetleg a közigazgatási bizottságoknak is igénybevételével, egyfelől a gazdasági statisztikának pontos összeállítása iránt intézkedjék, másfelől a gazdasági érdekeknek a ' törvényhatóságok kebelében hivatalos orgánumokat teremtsen. A bizottság ezek után a IV. és a IX. tételnek együttes tárgyalását határozta el. IV. tétel. (A kérvény 6. lapján.) Gazdaságvitelünk teljes rendszerváltoztatásának, és az elértéktelenedés veszélyével fenyegető gabnatermelés teréről a hústermelés mezejére való átlépésnek, szóval az állattenyésztés erősebb és fokozottabb mérvben leendő felkarolásának szüksége elismertetvén, a gazdaértekezlet egyik legfőbb óhajaként nyilvánította, hogy a marhatenyésztés emelésére szánt évi dotatió, félretéve a szűkkeblű fiscalis szempontot, évről-évre fokozatosan és oly mérvben emeltessék, hogy általa az e téren észlelhető bajok és hátrányok a lehető legrövidebb idő alatt orvosolhatók legyenek. IX. tétel. (A kérvény 9., 10. és 11. lapjain.) Létesítendő lenne egy >talajjavitási és birtokfelszerelési«, — valamint >marhatenyésztési < alap, ezek együttvéve képeznének egy méltó >országos közgazdasági< alapot. A IV. tétel súlypontja főleg abban fekszik, hogy gazda ságvitelünk teljes rendszerváltoztatásra indittassék és hogy gazdáink a gabnatermelésrol a hústermelésre menjenek át; mivel azután a marhatenyésztés szükséges emelése hozatik kapcsolatba. A bizottság nem csak saját tapasztalása, de egyszersmind az előtte fekvő kérvényekből is meggyőződött arról, hogy mezőgazdaságunk, különösen pedig a kisbirtokos valóban szomorú körülmények közt teng, és hogy a gazdaság vitelében aránytalanságok és oly irány észlelhető, mely folytatásában vészthozó. Azonban nem részletezve az okokat, melyek ezen hanyatlás és elmaradásnak forrásai — a bizottság azou nézetének ad kifejezést, hogy a rendszerváltoztatást törvenyuyel vagy rendelettel decretálni nem lehet. A rendszerváltoztatásnak szükségét a gazdának be kell látnia, nézeteit a szerint módosítania s főleg a gazdaság vitelének intensivvé tételére kell törekednie, mert csak ez esetben remélhető az is, hogy a gazdaságban az egyes ágak között a helyes arány léire jöjjön. Ellenben elodázhatlan feladata a törvényhozás és a kormánynak, mindazon előfeltételek nyújtásáról gondoskodni, melyek a mezőgazdaság felvirágozásához feltétlenül szükségesek és melyeket maga a közvetlenül érdekelt, akár egyesitett erőkkel sem érhet el. A tőke és az olcsó kölcsön hiánya súlyosan érezhető. A tőkeszerzés csak idővel, a gazdaság remélt felvirágozásának bekövetkeztével leend általánosságban lehetséges. Addig is olcsó pénz az, mi után a gazda sóvárog, mert azon perczben, a melyben a birtoknak esetleg a kölcsön befektetése esetén is előálló jövedelme a kamat által felemésztetik, a birtokos tönkre megy. A hitelügynek okszerű szervezése tehát egy lényeges előfeltétel, mely kihat egész gazdaságunkra és annak minden egyes részére, mely nélkül a czél elérve nehezen lesz. A írunkás kéz hiánya és drágasága az ország nagy részében élénk panasz tárgyát képezi. Ez irányban az ország két szélsőség közt mozog. — Egyik részében sok a munkás kéz, kevés a munka, a másik részben ez megfordítva áll.