Képviselőházi irományok, 1878. XX. kötet • 804-856. sz.

Irományszámok - 1878-826. A közgazdasági bizottság jelentése a magyar gazdáknak Székesfehérvárt megtartott II-ik országos értekezlete által kiküldött végrehajtó bizottság részéről, az ország mezőgazdasági helyzetéről benyujtott kérvény (emlékirat) tárgyában

816. szám. 161 Ezen nehézségek megszüntetése és az aránynak gyakorlati utón a lehetőségig leendő helyreállítása felette szükséges, csak igy lehetvén a munkabér kedvező alakulását is reményleni. Szükséges arról is gondoskodni, hogy népiskoláinkban a gazdasági oktatás, legalább elemi részeiben tettleg megadassák. A népiesen irott tankönyvecskéknek terjesztése a czélt nagyban előmozdíthatná. Átalában pedig szükségesnek tartja a bizottság, hogy a kimerítőbb megítélés és szakavatottabb eljárás szempontjából az ország kerületekre felosztassák, minden egyes ily kerületben azután szakszerűen meg lehetne állapítani azon termelési és művelési ágakat, melyekre az ottani viszonyok a legalkalmasabbak. Mert általános szabályok a gazdaságban, a leggondosabb alkalmazás mellett is, végeredményükben nem mindenütt mutatnak fel sikert és a sikertelen kísérletek pedig, különösen viszonyaink között, feltétlenül kerülendők, —• míg az okszerű osztályozás mellett a határozottabban megjelölhető feladat, a viszonyok kedvező volta mellett határozottabban és sikerrel meg is oldható. — És mert a viszonyok különféleségét a bizottság nem tévesztheti szem elől, nem osztozik azon nézetben, mely apodicticus rendszabályokkal át kívánja terelni a gazdát a gabnatermelésröl a hústermelésre. A bizottság helyesli a törekvést, mely szerint a gazdaságban a helyes arányok volnának elérendők; sőt megengedi azt is, hogy vannak vidékek, a hol csakis a hústermelés és általában a marhatenyésztés bírhat jövővel, de általános szabályként a tételt el nem fogadhatja. A bizottság különben helyesli a tétel azon óhaját, hogy a marhatenyésztésre évenkint szánt dotatio lényegesen emeltessék. A bizottság a marhatenyésztés fontosságát elismerte már az által is, hogy ez irányban f. évi márczius 16-án 371. szám alatt egy külön jelentéssel és abban azon kérelemmel járult a t. ház elé, hogy a marhatenyésztésre előirányzott 61,000 frtnyi összeget 150,000 frtra felemelni méltóztassék. A t. ház elfogadván a bizottság ezen javaslatát, jogosulttá tévé azon várakozást, hogy a kormány a megadott anyagi eszközökkel mindent el fog követni, a mi a marhatenyésztés felvirágozásának előmozdításához részéről szükséges. Azt tehát, hogy a bizottság maga is nagy súlyt fektet a marhatenyésztés előmozdítására, bővebben bizonyítani nem kell. Sajnálja a bizottság, hogy a marha-állományról és az abban bekövetkezett változásokról biztos adatokkal nem rendelkezik. E bajon hivatva leend a mezőgazdasági statistika segíteni, melynek létesítéséről a bizottság ezen jelentésének egy másik részében nézetét és óhaját ki is fejezte. Annyit azonban ismételten lehet állítania, hogy köztudomás szerint nemcsak a marhaállomány létszámában, de a minőségben is nagy hanyatlás állott be, melyet az eddig tett intézkedések egészben meg nem szüntethettek. A hanyatlás lényeges okául a többi közt felhozható az apaállatok elkorcsosodása. E tekintetben felmerült a nézet, hogy a korcs apaállatoknak alkalmazása törvény utján eltiltassék. A bizottság e nézetben nem osztozik, mert gyakorlatibb eredményt vár attól, ha a törvényhatóságok a gazdasági egyleteket, a helyi viszonyokhoz leginkább alkalmazkodó szabályrendeletekkel és azoknak tettleg végrehajtásával, a rósz anyagnak eltávolításában, hathatósan segitendik. Általában pedig épen a tőkehiány szempontjából, a marhatenyésztés előmozdításában a kormánynak a részletekig fontos teendői vannak. A vidéki viszonyok alkalmas voltának megállapítása, éhez képest a tény ész-anyagnak, a KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. XX. KÖTET. 21