Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.

Irományszámok - 1878-774. A Horvát-Szlavon-Dalmát országokkal megújitandó pénzügyi egyezmény ügyében kiküldött országos bizottság jelentése

774. szám. 23 hogy legelőbb is ő részletezze javaslatait: fontolóra veszi mindkét ország (királyság) közös érdekét, melylyel a teljes, kölcsönös méltányosság követelménye semmi módon nem ellenkezik, hogy e módon megszerezze azon alapot, melyen az állami közösség háboritlanul és megingatlanul nyugodni, a pénzügyi viszony pedig világossá, megtámadhatlanná és állandóvá alakulni fog. Az 1868. évi november 8-iki törvény 12-ik szakasza megállapítja azon kulcsot , mely szerint a Horvát- és Szlavonországok járulékrészletüket (hányadukat) a köztük és Magyarország közt, valamint az ő Felségének többi országaival és királyságaival a közös kiadásokhoz járulni tartoznak. Ezen regnicolaris küldöttség nézete szerint nem vezetne czélhoz, e határozmány alapját és indokait kutatni, habár nem hagyható emlitetlenül, hogy a járuléki kulcs meghatározásánál, Magyarország és Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok közt, terhek és jogok nem osztattak meg egyenletesen. Azonban már a Magyarország és DalmátHorvát- és Szlavonországok között 1868-ban létrejött pénzügyi kiegyezés megállapitása alkalmával belátta és elismerte a tisztelt magyar regnicolaris küldöttség, hogy a Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok járuléki quotája a közös ügyekhez nem számitható ki ugyanazon kulcs szerint, a mely Magyarország részére alkalmaztatott. Mert azonnal az 1868. évi I. törvényczikk 13. szakaszában határozottan mondatik: „Miután azonban Horvát- és Szlavonországok összes tiszta jövedelmei azon összeget, mely a fenebbi szakaszban érintett adóképességi kulcs szerint, a közös ügyek költségeiből reájuk esnék, ez idő szerint csak úgy fedezhetnék, ha a beligazgatásukra szükséges összegek nagyobb részét is nevezett országok által adnák: Magyarország, tekintettel azon testvéri viszony megírjitására, a mely közte s Horvát- és Szlavonországok között századok óta fennállott, készséggel beleegyezik, hogy Horvát- és Szlavonországok jövedelmeiből mindenek előtt bizonyos összeg, mely ez országok (királyságok) beligazgatási költségeire időnként egyezményileg megállapíttatik, vonassák le, s a beligazgatási szükséglet fedezése után fenodnoSaja prvi razlozi svoje predloge, na um uzme skupni interes obiju kraljevina, kojemu se ni malo i u nicem neprotivi zahtjevpodpune obostrane pravicnosti, ter ovako polozi temelj, na kojem ce i drzavna zajednica nesmuóena i nepomicna sigurno pocivati, i fmancijalni oduoSaji postati jasni, nepreporni i trajni. Paragraf 12. zakonskog őlanka I od godine 1868. ustanovljuje kljuö, pokojem kraljevine Horvatska i Slavonija imaju podavati prinosbenu kvotu za one poslove, koji su njim i kraljevini Ugarskoj zajednicki, medju sobom i s-ostalimi zemljami i kraljevinami Njegova VelicanStva. Po mnenju ovoga kraljevinskoga odbora nebi vodilo k-cilju, da se izpituju temelji i razlozi ovaj ustanovi, premda je vriedno spomenuti, da se pri odredjivanju prinosbenoga kljuca tereti i prava medju kraljevinom Ugarskom i kraljevinami Dalmacijom, Hrvatskom, i Slavonijom nisu jednako podielila. No vec godine 1868. stovani kraljevinski odbor ugarski, sklapajuc financijaínu nagodbu medju kraljevinom Ugarskom i kraljevinami Dalmacijom, Hrvatskom i Slavonijom upoznao je i priznao, da se kljuő za prinosbenu svotu uza jednicke poslove neinoze onaj istí uporaviti na kraljevine Dalmaciju, Hrvatsku i Slovoniju, koji na kraljevinu Ugarsku. Jer se odmah u sljedecem 13. §. zakón. Clanka I. godine 1868. izricno navadja: „Posto bi pako svikolici cisti dohodci kraljevinah Hrvatske i Slavonije onu svotu, koja bi po spomemitom u gornjem paragrafu poreznoj snagi primjernom kljuűu za potrebe zajednickih poslova na njih odpala, u sadanjih okolnostih samo tako pokriti mogli, ako bi ove kraljevine takodjer véci dio od troskova za svoju samoupravu potrebitih u tu svrhu podavale: s tóga se kraljevina Ugarska obzirom na obnovljenje ovoga bratskoga odnosaja, koji je medju njom i kraljevinami Hrvatskom i Slavonijom od stoljeca obstojao drage volje sjedinjuje s-ovimi kraljevinami u tom, da se ponajprije iz dohodaka kraljevine Hrvatske i Slavonije povuőe stanovita svota, koja se od vremena do vremena za troskove nutarnje samouprave ovih kraljevinah po nagodbi ustanovi, a