Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-712. Törvényjavaslat, a zágráb-károlyvárosi8 vasutvonal megvétele iránti szerződés beczikkelyezéséről

712. szám. 79 vonal s illetőleg az azon alkalmazott prohibitiv tarifák segélyével volt képes a károlyvárosfiumei irány elöl elvonni, és saját, Szentpéternél elágazó vonalaira terelni, mely forgalom tehát a zágráb-károly városi vonallal kiegészített déli vonalaink által tarifa-harcz utján tőle el lenne vonható. Ha tehát feltesszük is, hogy maga a zágráb-károlyvárosi vonal közvetlen tiszta jövedelmet épen nem hajtott (mit azonban, tekintve, hogy eddig a magyar vonalakról külön számadások nem vezettettek, bizton constatáltsi nem lehet) még ezen esetben is az emiitett vonal kereskedelmi értékét ezen évi 500,000 írttal, tehát a befektetési tőke kamatozásának és törlesztésének megfelelő évi 240,000 arany forintot tekintélyesen meghaladó összeggel kellett elismerni. Ezen különbözet a további 10 évi adómentesség engedélyezése által volt kiegyenlítendő, mely adómentesség, még ha évi 400,000 írttal vétetik is fel, a társulat egész engedélyének tartamára átszámítva, csak mintegy 180,000 frtnyi évjáradékot képvisel, ugy hogy a fenntebb kimutatott évi 500,000 frtíiyi kereskedelmi értékkel szemközt, a 240,000 arany forintnyi évjáradékban és a 10 évi adómentességnek évi 180,000 o. é. forintnyi egyenértékében álló vételár túlságosnak nem tekinthető. Azonban nem lehet azt sem hallgatással mellőzni, hogy a szóban forgó adókérdés értékét lényegeseu csökkenti azon körülmény, miszerint a társulat által magyarországi vonalai után fizetendő jövedelmi adó realisálása körül többféle nehézségek merülnének fel. Egyáltalán ezen adó kiszámítására nézve ma még minden megbízható alap hiányzik, mert egyrészt még «sak az 1878. évi XXIL törvényezikk intézkedett arról, hogy a közös vaspályák osztrák és magyar üzletükről külön számadásokat vezessenek s ezen számvitel részleteinek megállapítása is még a két kormány közti további tárgyalásoknak van fenntartva, ugy hogy e kérdés végleges rendezéséig a magyar vonalak külön megadóztatható tiszta jövedelmét hitelesen megállapítani nem lehet; másrészt pedig az 1870. évi XVII. törvényezikk, mely ily különszámvitel hiányában a jövedelmi adót a mindkét területen elért bruíto-bevételek arányában rendeli kivettetni, világosan csak az osztrák államvasút-társulatra vonatkozik. Ha tehát a most előadottakat is megfontoljuk, a szerződésben megállapított vételár még kevésbé tűnhetik fel hátrányos színben. A mint a szerződésből kitűnik, a zágráb-károlyvárosi vonalrész csak oly kiterjedésben képezi a vétel tárgyát, a melyben ez a társulat számadásaiban mint szárnyvonal szerepelt, tehát csak a zágráb-sziszeki fővonalból való kiágazás pontjától kezdve. Maga a zágrábi pályaudvar s az innen az elágazásig terjedő 3 6 kilométer hosszú vonal tehát továbbra is a társulat tulajdonában marad, mely körülmény azonban a zákány-fiumei vonal egységes kezelését sem árszabási, sem forgalmi tekintetben legkevésbé sem fogja hátráltatni, mert a szerződés 6. §-a szerint, ezen vonalrész a déli vasúttal mindaddig közösen és egyenjogulag fog használtatni, míg a m. kir. állampályák részére Zágrábban egy ki'lön pályaudvar s ebből a károly városi vonal kezdőpontjáig megfelelő külön összeköttetés nem fog létesíttetni, mi a kormánynak mindig szabadságában áíland. — A most említett közös használatért a déli vasút minden, a kérdéses vonaldarabon szállított tonna árú után 45 krral és minden utas után 5 krral fog kárpótoltatni, mely kárpótlás méltányosnak mondható, minthogy az a teherszállításnál 0'5 kr. mértföldenkénti díjtételre, az utasok szállításánál pedig a 3-ad osztályú árszabásra van alapítva. A mint egyébiránt már emiitettem, a kormány a zágráb-károlyvárosi vonal megvételét további — ezzel szorosan össze nem függő — feltételekhez is kötötte. Ezek közt legfontosabb azon kikötés, miszerint a társulat jövőre a magyarországi állomásokról soha sem adhat olcsóbb tarifát avagy nagyobb szállítási kedvezményt Triesztre, mint Fiúméba. Ezen fontos határozmány magába a szerződésbe vétetett fel, és pedig oly kikötéssel, hogy az az engedélyokmányszertí árszabási határozmányok kiegészítő részének tekintendő. Ezenfelül egy külön jegyzőkönyvben kötelezte magát a társulat, hogy Budapest és