Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.
Irományszámok - 1878-703. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az erdélyi, ugy a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyei és Kővárvidéki területek birtokrendezési ügyeinek egyszerüsitése és gyorsitása tárgyában” szóló törvényjavaslatról
703. szám. 35 19. §. Az eljárás rendszerének világosabb áttekintése s úgy a felek, mint a bírák tájékozása érdekében e szakaszban szükségesnek találtatott példaképem elö'sorolása azon főbb pontoknak, melyek az érdemleges tárgyalás feladatát képezik. 20. §• E szakasz az érdemleges egyezségről intézkedik; miután pedig gyakran előfordult az az eset, hogy a felek hibás képviselete mellett létrejött, vagy nem teljes és e miatt végre nem hajtható egyezségek az első bíróság által elfogadtattak, s ez esetben az eddigi eljárás szerint csak az ezen hibás alapon megindított végrehajtás befejezése után lehetett jogorvoslattal élni, ezen tapasztalat és gyakorlati szükség indokolja azt az intézkedést, hogy az egyezség alaki sérelmei vagy teljességének hiáuya miatt, a másodbirósághoz egy felebbezés engedtessék. 21. §. E szakasz képezi az egyezség meghiúsulása esetén az érdemleges tárgyalás valódi kezdetét; — s ezért itt szükséges felemlíteni, hogy az erdélyi birtokrendezési ügyekben az 1872. évi rendelettel szabályozott eljárásnak leglényegesebb hibája abban állott, hogy az érdemleges tárgyalás megindítására egy uj rendes írásbeli kereset beadását rendelte el, mely az azt követő tárgyalási rendszerrel együtt merőben ellenkezett a birtokrendezési ügyek természetével. Megtörtént ugyanis, hogy tagosítás alkalmával az ugyanazon helységben levő több volt földesúr közül többen nem akarták az érdemleges keresetet beadni, s akkor az eljárás által engedett jogánál fogva csak egyik volt földesúr adott be egy érdemleges keresetet, intézve azt a többi volt földesurak s a volt úrbéresek ellen. Egy ilyen kereset az érdekelt feleket a legsajátságosabb peres csoportozatokba terelte; mert a felperes nem volt más, mint az az egy, néha igen kis birtokú földesúr, ki a keresetet beadta, mig ellenben alperesek gyanánt egy csoportba kerültek az összes többi volt földesurak és a volt úrbéresek. Mellőzve ezen perc^oportozat egyéb hátrányait, csak a szakértői választásokat kell egy ilyen perben figyelembe venni, hol egy, néha csak kis birtokos felperes lévén, egy maga annyi jogot gyakorolt, mint a többi összes volt földesurak és a volt úrbéresek mint alperestársak együtt véve. Ezen kívül az érdemleges keresetnek czímzett . második kereset a helyes megoldás minden garantiája nélkül tetemes költséget és időveszteséget is okozott, mert először a bonyolult érdemleges kereset szerkesztése s az ahoz mellékelt mérnöki tervezet sokba került, de másfelől a rendezést és tagosítást hátráltató félnek egyszerű ellentmondása elég volt arra, hogy a keresetet írásbeli pertári tárgyalásra terelje, s akkor ugyanegy keresetre néha 10—15 Írásbeli ellenirat érkezett be, melyek mindenikére válasz és viszonváiasz következett. Ezen második keresetnek, s az azt követő rendes peres tárgyalásnak mellőzése képezi az eljárás gyorsításának és egyszerűsítésének legfőbb eszközét. Minthogy pedig az érdemleges tárgyalásnak bizonyos kiindulási alappal mégis kell bírnia, e czélból rendeli a jelen szakasz azt, hogy az eljáró bíró a felek kivánatait röviden jegyzőkönybe vegye s a működő mérnököt a rendezés tervezetének elkészítésére utasítsa. Ezen rendszer nem új kísérlet, hanem megfelel az 1868. évi igazságügyministeri utasitás 29. §-ának, mely érvényben léte alatt igen gyakorlatias és helyes rendszernek bizonyult. Ezen szakasz utolsó bekezdése bevezetésül szolgál a következő négy szakaszban foglalt szabályoknak, melyek részint változatlanul, részint csekély módosítással, az 1871. évi LV. törvényczikkből vétettek át azon okokból, melyek fennebb az általános indokolásnál már előadattak. 22. §. Ezen szakasz megfelel az 1871. évi LV. t. ez. 20. §-ának, azon módosítással, melyet jelen javaslat 6. §-a tett szükségessé. 5*
