Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.
Irományszámok - 1878-703. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az erdélyi, ugy a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyei és Kővárvidéki területek birtokrendezési ügyeinek egyszerüsitése és gyorsitása tárgyában” szóló törvényjavaslatról
36 703. szám. 23. §. Megfelel az 1871. évi LV. t. ez. 21. §-ának némi irályi módosítással és azon lényeges változtatással, hogy az erdők kivétettek azon merev rendelkezés alól, melyek azokat a tagosítás köréből merőben kizárták. Az erdők tagosithatásának legalább ily szűk korlátok közt megengedése, a minőt e szakasz utolsó bekezdése tartalmaz, igen szükségesnek találtatott egyfelől a partiumra való tekintettel, hol eddig az erdők tagosításának semmi tiltó törvény útját nem állván, ott az erdők gyakran tagosítás tárgyaivá tétettek; másfelől szükségesnek találtatott ez az erdélyi részek helyes tagosításainak érdekében is, mert igen gyakran fordulnak elő a művelés alatti határ között oly csekély értékű erdő-területek, melyeknek a régi birtokosoknál meghagyása lehetetlenné tenné az új tagok czélszerű elhelyezését. 24. §. E szakasz szószerint lett átvéve az 1871. évi LV. t. ez. 23. §-ából s igy külön indokolást nem igényel. 25. §. E szakasz az 1871. évi LV. t. ez. 8. és 9. §§-nak szükségessé vált módosítása érdekében vétetett fel s a módosítás lényegileg a következő: Az 1871: LV. t. ez. 8. §-ának első pontjában minden közbirtokos feljogosittatott arra, hogy illetményét az arányosítás tárgyát képező legelőkből feltétlenül kivehesse, tekintet nékül illetményének nagyságára, továbbá a 3-ik pont szerint a havasok és nádasok is természetben feloszthatók voltak, ha azt a részesek többsége kívánta. Ezen intézkedés a székelyföldön létező nagy kiterjedésű s közös legeltetésen kívül más módon egyáltalában nem hasznosítható havasokés legelőknél igen káros és hibás volt s egyik okát képezte azon nagy idegenkedésnek, melyet a székely közbirtokosok az arányosítások ellen tanúsítottak. Ezen indokból helyesnek találtatott az, hogy a havasoknál és a feltétlen legelő - talajt képező, — vagyis olyan legelőknél, — melyek vagy elkülönített fekvésüknél, vagy talajuknak más müvelésre alkalmatlan voltánál fogva haszonnal fel nem oszthatók, a természetbeni elkülönítés tekintetében ugyanazon szabály alkalmaztassák, a mely az erdőkre nézve eddig is létezett, hogy t. i. a közbirtokosok csak 100 holdon felüli illetményüknek természetben elkülönítését kívánhassák. A volt földesurak és volt jobbágyaiknak föltétlen elkülönítési joga az 1871. évi LV. törvényezikk 16. §-ából következik, s itt e szakaszban csak a tényleg gyakorolt szabály nyert világos kifejezést. Végre a nádasok elkülönítésének korlátozása nem lévén szükséges, azok a feltétlenül elosztható szántók, kaszálók stb. sorába tétettek. 26. §. és 27. §. A 21. §-nál előadott indokolás folytán e szakaszok, melyek az érdemleges tárgyalás folyamát, az a feletti ítéleteket és fellebbezéseket szabályozzák, külön indokolást nem igényeluek. 28. §. A végrehajtásnak e szakaszban foglalt szabályai lényegileg megfelelnek a jelenleg is létező végrehajtási rendszernek, s attól csak két tekintetben térnek el. Egyik az, hogy az eljáró biró a mérnöki tervet a felek felszólalása esetében, a kihasitás megkezdése előtt is megvizsgáltathatja a hitelesítő mérnökkel; a mi igen szükséges és gyakorlatias intézkedés, mert nem ritkán történt eddig, hogy a teljesen végrehajtott kihasitás után kellett a bíróságnak a tervet visszautasítani és a kihasitást megsemmisíteni azon okból, mivel a mérnök az új tagok elhelyezésénél az egyezséget vagy Ítéletet nem tartotta figyelemben vagy pedig az összehasonlítási okirat lényeges hibákat tüntetett fel. Ezen sok kárral és idővesztéssel járó utólagos megsemmisítéseknek elejét venni hivatása a terv előleges megvizsgálásának. Második eltérés a jelenlegi végrehajtási rendszertől abban áll, hogy az eljáró biró
