Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-703. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az erdélyi, ugy a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyei és Kővárvidéki területek birtokrendezési ügyeinek egyszerüsitése és gyorsitása tárgyában” szóló törvényjavaslatról

703. szám. 31 az 1871. évi XXX. t. ez. 18. §-ának e) pontja, azonban az illetékesség törvény által rendezve nem lévén, e szakasz felvétele szükségesnek látszott. 3. §. (min. jav. 1. §. 2-ik bekezdés.) Ezen §. a birtok természete, a megváltások és a rendezés megengedhetősége iránt fennforgó jogi perekben szabályozza a tárgyalás és eljárás módját és pedig egyfelől a jegyzőkönyvi tárgyalásnak némileg köunyitett, de lényegben megtartott alakszerűsége által biztosítékot nyujt a feleknek arra nézve, hogy jogaikat kellően érvényesítsék é-i megvédjék, másfelől pedig a perbeszédek jegyzőkönyvbe adásának befejezése után engedett birói hatáskör s a bizonyítékoknak szabad beszerzése által eleget tesz az úrbéri ügyek természete és a peres felek minősége által indokolt nyomozó eljárás igényeinek is; végre lehetőleg egyszerűvé és gyorssá teszi az eljárást. Meg kell itt említeni, hogy a bizottság tárgyalásai közben felmerült azon nézet, hogy az úrbéri ügyekben alkalmazható bizonyítékoknak és a bizonyítási eljárásnak a polg. törv. rendtartástól esetleg szükséges eltérései is a jelen törvényben szabályoztassanak; igy p. o. az eskü általi bizonyításnak korlátozása, az okmányok bizonyító erejének szabad mérlegelése ezen ügyekben szükségesnek látszik. — A bizottság ugyan elvileg helyeselte e nézeteket, de oly részleteknek tekintette azokat, melyek vagy a birói gyakorlat, vagy szükség esetén a ministeri rendelet utjár/ nyerhetnek helyes megoldást. 4. §. A perbeli jogezímnek a fél általi megváltoztatása, vagy a bíróság részéről más jogczím alapján oda ítélése az igényelt tárgynak annyira ellentétben áll az 1868. évi LIV. t. ez. elveivel, hogy a mennyiben azt az úrbéri perekben alkalmazni szükséges, azt a törvényben világosan ki kell fejezni. E szükség kiválóan indokolva van az által, hogy a még most is függőben levő igen nagy számú úrbéri keresetek legnagyobb része 1862. év deezember vége előtt adatott be, midőn a megszüntetett úrbéri viszonyból támasztható igényeket még csak az 1854-iki nyilt parancs szabályozta, melynek némely tekintetben határozatlan szövegezése a kereseti jogczímek helyes megválasztását megnehezítette. Éhez járult még az, hogy a székely örökségi és irtványi jogviszonyok csak később lettek szabályozva, s mindezen czímeken a keresetek megindítására zárhatáridők tűzettek ki; a mely körülmények közt a polgári perjog merev alkalmazása igen káros eredményeket szülhet. így például gyakran fordulhat elő olyan eset, hogy egy 1862. év deezember vége előtt beadott keresetben a volt földesúr bizonyos ingatlanokat azon czímen követel vissza, mert azok majorsági természetűek, vagy a volt úrbéres hasonlóan kellő időbeu beadott keresettel azon czímen támaszt igényt, mert a telkéhez tartozó úrbéres földek tőle jogtalanul elvétettek; ha a tárgyalás alapján ilyen perekben kiderül, hogy a per tárgyát képező ingatlanok irtványi természettel bírnak, akkor a polg. törv. rendt. elveinek merev alkalmazásával, a kereseteket mindkét esetben el kellene utasítani, azon okból, mert a per tárgyát képező ingatlan nem tiszta allodium, melyet a földesúr visszakövetelhet, s nem is urbériség, mely a volt úrbérest feltétlenül megilleti. Minthogy pedig az irtványok visszaváltásának zárhatárideje 1862. évi deezember végén hasonlókép lejárt, ennélfogva űj keresetet indítani már nem lehetne, s igy az igény teljes alapossága mellett és daczára a kellő időben beadott keresetnek, pusztán a jogainak téves megválasztása miatt vesztessé válnék a jogos igénylő, holott tévedése nem annyira az ő hibájából, mint inkább a törvények változásából eredett. Ily esetek orvoslását czélozza e szakasz első és második bekezdése. A szakasz harmadik bekezdésének indokát azon többször előfordult téves birói gyakorlat képezi, hogy a bíróság gyakran kimondotta, miszerint egy bizonyos község határán az erdők vagy legelők úrbéri elkülönítésének helye van, de nem állapította meg azon erdőket vagy legelőket, melyek közös használat alatt állanak, holott azon község határán más, kizárólag majorsági vagy községi erdők és legelők is léteztek. Ily esetben a megengedhetőségi per