Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-703. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az erdélyi, ugy a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyei és Kővárvidéki területek birtokrendezési ügyeinek egyszerüsitése és gyorsitása tárgyában” szóló törvényjavaslatról

32 7*03. szám. lejárta után támadott vita az iránt, hogy a megengedketőségi ítélet minő területekre szól. — Ez utólag kifejlett vita felett pedig csak a végítéletben hozhatván a biró ítéletet, megtörtént, hogy a végitélet egyik és pedig fó'kérdését a megengedhetó'ségi eljárás feladatához tartozó azon kérdés képezte, hogy az elkülönítésnek voltakép mi a tárgya. Ezen hibás eljárás gyökeres orvoslatát czélozza a harmadik bekezdés azon rendelete, hogy a megengedhetó'ség iránti Ítéletben a rendezés tárgya is mindig megállapítandó. Az utolsó bekezdés a jogi természetű perekben az eddigi felfogásnak és helyes rendszernek megfelelően, birtokon belül enged felebbezést az illető királyi táblákhoz és a m. kir. Curia, mint legfőbb itélőszékhez. 5. §. (min. jav. 2. §.) E szakasz a jogi természetű perekben szükséges átmeneti intézkedést tartalmazza, s külön indokolást nem igényel. 6. §. (min. jav. 5. és 6. §§.) E szakasz első és második bekezdése az 1871. évi LM. törvényczikknek 49-ik §-ából van átvéve. A harmadik és negyedik bekezdés megfelel a ministeri javaslat 5. és 6. §§-ainak, azon eltéréssel, hogy a bizottság az egyházi javaknak, valamint a gyámság és gondnokság alatt állók birtokának, a tagosítást kérők birtokához hozzá számítását nem találta elfogadhatónak, mert úgy az egyházak, valamint a gyámolt és gondnokolt személyek oly korlátlan magántulajdonosok, kiknek vagyona felett a törvényhozás ily lényeges intézkedést tenui hivatva és jogosítva nincs. Ezen szakasz utolsó bekezdése szükségesnek találtatott azon okból, mivel az úrbéri elkülönítés és arányosítás tárgyát képező közös területeknek a rendezés befejezéséig nincs oly kétségtelen és teljes tulajdonosa, kinek akarata és nyilatkozata e területek hozzászámitását jogszerint eldönthetné. Itt tehát a tulajdonosok nyilatkozatának hiányán a törvénynek kell segíteni, s a kérdéses területeket a tagosítást kérőkhez kell számítani, már csak azért is, mivel e területek rendezésének a tagositással lehető összekapcsolása a kétszeres eljárást és kétszeres költséget teszi feleslegessé. A végső bekezdés második mondata pedig az 1871. évi LM. t. ez. 49. §-ának analógiája szerint szükséges azért, hogy minden kétség elenyészszék az iránt, miszerint az úrbéri elkülönítés vagy arányosítás utján nyert birtokok a tagosításban újra részt vehetnek, 7. §. (min. jav. 7. §.) A ministeri javaslat 7. §-ának azon intézkedése, hogy nagy kiterjedésű erdő, legelő és havasi területek a tagositási eljárásból kihagyassanak, a felesleges költségek megkímélése szempontjából helyesnek látszott, s irályi módosításokkal átvétetett. Ezenkívül még egy más jelentékeny új intézkedést tartalmaz e szakasz első bekezdése t. i. a városokban s szabad és vegyes községekben megengedett dulőnkénti részleges tagosítást. Ez intézkedéstől reméli és várja a bizottság azt, hogy a városokban, s különösen a székely- és szászföldön a tagosítások elterjednek, mert tapasztalati tény az, hogy igen sok helyen hajlandók volnának a birtokosok számos kis részletekben elszórva fekvő szántóikat vagy kaszálóikat külön tagositani, de nem hajlandók beleegyezni oly általános tagosításba, melynél tarthatnak attól, hogy különféle művelés-mód alatt álló birtokukat oly helyen fogják esetleg kikapni, mely csak egy művelés-módra alkalmas, s ez által eddigi gazdálkodási rendszerükön hajlamaik ellenére változtatniuk kellene. 8. §. A tagosítás megengedhetőségének kérdése a legtöbb esetben csak számítási feladat, s mindig oly egyszerű kérdés, hogy ennek tárgyalásánál a lehető legegyszerűbb eljárás indokolva van, s két egybehangzó határozat esetében a további felebbezés a min. jav. 3. §-ában foglalt elv szerint helyesen kizárathatik.