Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-703. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az erdélyi, ugy a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyei és Kővárvidéki területek birtokrendezési ügyeinek egyszerüsitése és gyorsitása tárgyában” szóló törvényjavaslatról

28 703. szám. rendezetlen birtok- és jogállapotot találván, az 1854. évi június 21-én kelt nyilt parancs, valamint az ezzel lényegében összhangzó 1871. évi LM. t. ez. 10-ik fejezete úrbéri birtoknak és a felszabadulás által az úrbéres tulajdonába jutott ingatlannak nem ugy, mint Magyarországon rendszerint történt, azon telkeket ismerte el, melyek az úrbéri táblákba voltak beiktatva, hanem urbériségnek ismerte el mindazon telkeket és földeket, melyek 1848. évi január 1-én a volt jobbágyoknak úrbéri czímen tényleges birtoklásában voltak. Ezen jogfejlődés és a törvényeknek most érintett intézkedései folytán Erdélyben és a visszakapcsolt részekben úrbéri per vagy úrbéri rendbeszedés, oly értelemben, mint Magyarországon, nem létezett és most sem létezik, mert ott az úrbéri telkek száma és a telki állományok nagysága meghatározva nem levén sem a volt jobbágyok által illetményükön felül birt területeknek maradványföldek gyanánt kezeléséről, sem a netalán hiányzó úrbéri illetménynek a volt földesúr által kiegészítéséről szó sem lehet. E szerint tehát Erdélyben és a partiumban merőben hiányzik a birtokrendezésnek azon eleme, t. i. — az úrbéri rendbeszedés, — mely a magyarországi birtokrendezési eljárásnak legfőbb czélját képezte és jellegét adta meg. Az úrbéri perek Erdélyben és a partiumban csak egyes telkek, vagy egyes földek úrbéri vagy majorsági minősége felett, a magánperek rendes alakjában indittattak meg s minden egyes telek, vagy minden egyes föld iránt külön tárgyaltatnak és külön Ítéltetnek meg, ugy, hogy azok elintézése a határ rendezésével vagy tagosításával semmi összeköttetésben nincs. Ezen egyes magánjellegű s külön birtokpereket képező úrbéri kereseteken kivül Erdélyben és a partiumban a volt földesurak és a volt jobbágyok között van ugyan még egy neme az úrbéri rendezési ügyeknek, a mi a közösen használt erdők, legelők és nádasok elkülönítéséből áll, de ezen elkülönítések sem hasonlítanak a magyarországi úrbéri rendbeszedési perekhez. Ezen úrbéri elkülönítések anyagi jogszabályai azonosok az erdélyi részek és a partium területén, de jelentékenyen eltérők a Magyarországra nézve fennálló anyagi szabályoktól, mint p. o. az 1836. évi VI. t. ez. 3. §-ában meghatározott és most is érvényes szabálytól, a mennyiben Erdélyben és a partiumban a közös legelőből a volt úrbéresek nem telkenként meghatározott egyenlő mennyiséget kapnak, hanem az rendszerint egyfelől a volt földesurak majorsági birtoka, másfelől a volt úrbéresek tulajdonává vált földbirtok területének arányában osztatik fel. A magyarországi jog- és birtokviszonyoktól ennyire eltérő állapotok teljesen indokolják azt, hogy a birtokrendezésnek eljárási szabályai a különböző viszonyoknak megfelelően külön szabályoztassanak, de egyúttal indokolják azt is, hogy a visszakapcsolt megyék és vidék területei, az erdélyi részekkel alaki tekintetben egyenlő elbánás alá vétessenek. A tényleges viszonyokon alapuló ezen indokokon kivül a bizottság felemlíti még az 1871. évi LM. t. ez. 80. §-át is, melyben a törvényhozás határozottan kilátásba helyezte azt, hogy Erdélyben a birtokrendezési eljárásra nézve külön törvény fog alkottatni, s addig, mig az megtörténik, csak ideiglenesen lett az igazságügyminister felhatalmazva arra, hogy az eljárást az 1868. évi október 12-én kelt ministeri utasítás és az 1871. évi LM. t. ez. elveinek egyeztetése mellett rendelet által szabályozhassa. Végre az igazságügyi bizottság a ministeri javaslat indokolásából és az előterjesztett síatistikai adatokból meggyőződött, hogy az erdélyi és partiumbeli birtokrendezési ügyek gyors előhaladásának legfőbb akadályai az eljárási szabályok hiányaiban feküsznek. Ezen szempontokból kiindulva, a bizottság az erdélyi és a visszakapcsolt részekre nézve külön birtokrendezési szabályoknak alkotását a viszonyok és a törvényhozás nyilt ígérete által indokoltnak, s a rendezések minél előbbi befejezése czéljából sürgősen szükségesnek találta. A ministeri törvényjavaslat érdemére térve át, a bizottság azt előbb általánosságban tette tanácskozás tárgyává s e tekintetben keletkezett megállapodását a következőkben terjeszti elő. Az igazságügyminister által beterjesztett törvényjavaslatnak czíms az erdélyi és a