Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-723. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a czukoradóról szóló 1878. évi XXIII. törvényczikk módositásáról” benyujtott törvényjavaslat tárgyában

112 723. pzám. . szám. . Az állandó pénzügyi bizottság lelentésa „a czukoradóról szóló 1878. évi XXIII. tőrvényezikk módosításáról" benyújtott törvényjavaslat tárgyában. Mielőtt e fontos kérdésben tanácskozott vagy határozott volna a bizottság, szükségesnek tartá egyfelől: a kormánytól kikérni mindazon statistikai adatokat, melyek a czukoripar legutóbbi heJyzetére és főleg az 1878: XXIII. t. ez. életbeléptetése óta, ennek hatására vonatkoznak ; és másfelől: a magyar szakértőket kivánta kihallgatni, hogy lehető hű képet nyerjen ugy a czukoripar helyzetéről, mint azon érdekekről és okokról, melyek az alig két éve hozott törvény módosítását szükségessé tevék. A kormánytól nyert adatokat ly., 2'/., 37., és 47. alatt mellékeljük; a szakértők kihallgatásáról szóló gyorsíró-jegyzeteket 57. alatt van szerencsénk tisztelettel mellékelni. És igy reméljük, hogy a t. képviselőház egészen hü képet nyer mind eljárásunkról és elhatározásunk indokairól, mind azon anyagról, melyből ezeket meritők. Lehető tárgyilagossággal előadjuk ezeket. A monarchia ezukoradó-rendszerében 1865. deczember 1-je óta uralkodik az átalányozási rendszer, melyhez gyárosaink kivétel nélkül ragaszkodnak még ma is, mert az adóközegekkel szemben teljesen szabad tért enged az ugy gyártási leleményességüknek, mint üzletük beosztásának. És eltekintve némely nemzetgazdasági és még több pénzügyi hátrányaitól ; tagadhatatlan, hogy e rendszer alatt, bár nem egyenletesen és nem egészen egészségesen, a monarchia ezukoripara rohamosan fejlődött. És, hogy átalában véve a magyar gyárakra nézve sincs annak rósz hatása: azt nemcsak a létező gyárak fejlődéséből, de már azon adatból is következtethetjük, hogy uralma alatt az 1866-iki 18 számról 1869—1870-ben 26-ra szaporodott ezukorgyáraink száma és igy az azóta beállott, bár annak kezdetén létező gyárakhoz képest csak egygyel való apadást felmutató nagy csökkenés, okvetlenül más körülményeknek tulajdonítandó. Azonban maga az adórendszer, a gyárak közt féktelen versenylehetőségét hagyja meg és másfelől a restitutionalis tételeknek a technika fejlődésével soha lépést nem haladása: előmozdította a nagymérvű és leginkább kivitelre dolgozó ^termelést, mivel szemben az államkincstár a termelési képesség adóalapul vételének mértékét iparkodott fokozni és igy lett az adó alapjául számított egy hectoliter űrben feldolgozott napi répa-mennyiség az 1874—1875-iki campagneban 178 kilogrammra; az 1875 —1876-iki campagneban 220 kilogrammra; az 1876—1877-ikiben pedig 370 kilogrammra emelve. Mind hiába; a kincstár a termelés fokozódásával csak vesztett, az adójövedelem csak csökkent és míg 1863—1864-ben még 6 millió forint adót szedett be a monarchia a czukorból: az 1875—1876-iki campagneban már nem haszna, hanem deficitje volt; igy felemészté a restitutió az adót.