Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.

Irományszámok - 1878-557. Törvényjavaslat a láncz- vagy kötélhajózásról

557. szám. 105 erő csak szakadozva működhetett; de a terjeszkedő vaspályák is a hajózásra általában érzékeny nyomást gyakoroltak. Az előzmények folytán azonban a meggyőződés mindinkább általánossá vált, hogy a kapaszkodó hajózás alapeszméje életképes s hivatva van a vizi közlekedés korszerű fejlesztésére és emelésére. Mint előbb emlitém, a midőn a kapaszkodó hajózás körül való kísérletek a mankós vagy mászó hajók alkalmazására fajultak, "az alatt szerencsésb kísérletek is foganatosíttattak. Ugyanis, Dietz, Bordeauxban 1846 folytán, elkészítette »Austerlitz< nevű lánczon vontatóját s vele 1850-ben a Szajnán, Paris alatt, a Tournelles-hid és Charenton közt, majd később báró Mesnil a kötélen vontatással oly jó eredményt mutattak föl, melylyel a kapaszkodó hajózási rendszernek nemcsak számos pártfogót szereztek, hanem a rendszer czélszerübb tovább fejlesztésére a Tourasse, Courteaut, Mellet, Rigny stb. kutatásaiból okulva határozottabb irányt is jelöltek ki s ezzel a kapaszkodó hajózás művelőit elválva, két külön irányban látjuk haladni. Az egyik fél, fogódzóul a) a lánczot, a másik b) a huzalkötelet vette alkalmazásba. a) A lánczon vontatásra nézve Dietz berendezése, a mai hasonnemű intézményeknél is mintául szolgálván: méltó, hogy vele közelebbről megismerkedjünk. Dietz előbb emiitett charentoni utjai (Austerlitztzel) 1854/5-ben Paristól Conflansig, 1856-ban Montereauig terjesztettek ki s 1857-ben Austerlitztzel együtt hat (16—35 lóerejtí gőzgéppel ellátott) hajó járt a Szajnán, melyek ma is forgalomban vannak. Ezen hajók lapos fenékkel s mind két végükön egy kormánylapáttal bírnak. Ezek közül a nagyobbak 40 méter hosszúk, 7 m. szélesek és 0.5 m. mélyen járnak. Fekvő ikergépük a fedélzet alatt van elhelyezve. A kazán a hosszúsági középvonalon kissé kivül van, hogy a láncznak útjában ne legyen. A láncz az egész járt vonal hosszára kinyúlik s két vége a parton van biztosan kikötve. A láncztekerő készülék, két a födélzet közepén vízszintesen fekvő 1—1 méter átmérőjű dobból (hengerből) áll, melyek egymástól 2.5 m. távol helyezve, a láncz föltekerésére külön 5—5 vágánynyal ellátvák. Ezen dobok két nagy fogas kerék által tétetnek forgásba, melyek egy a forgattyúgörgőt (Kurbelwelle) érő harmadikba fogózkodnak s ez által erőáttétel (transmissio) eszközöltetik. Ezen áttétel kettősen van meg (egyik kisebb, másik nagyobb átmérővel), hogy a dobok különböző sebességgel járhassanak. Ezen berendezés szerint 43 fordulattal (első perczenkint), a dobok körvonalai fölfelé (viz ellen) hat, lefelé (a viz folyása irányában) pedig tizenkét kilométert futnak meg. Kezdetben 19, később 22 milliméter átmérőjű láncz alkalmaztatott. A lánczot a hajó elején egy 90 fokon belől jobbra-balra mozgatható, vízszintesen fekvő emelcső végén álló csigakarikán vezetik be a hajóba, s miután az a dobokon 4—5-ször körültekertetett, ép oly karikán vezettetik a hajó hátuljáról ki a vizbe. Ma hasonló berendezést találunk még a Volgán s ennek mellék folyóin a Seksznán és Wolkoffon, mintegy 700 kilométernyi kiterjedésben; némely kisebb franczia csatornán és a londoni Regentspark-csatornán. Az Elbén, a hamburg-magdeburgi társulat Magdeburg és Altona s Hamburg közt; egy dresdai társulat pedig Magdeburg és Schandau közt rendez s nagyobbrészt már be is rendezett hasonló hajózást.*) Nemkülönben fennáll ily hajózás a Brahe-n a Vistula egyik mellék-folyóján s tervben van a Weser-en s Oder-en is. Nálunk a dévény-pozsonyi s ezzel összeköttetésben a bécs-dévényi vonal szintén e rendszer szerint rendeztetett be. *) A lánezvontatás meghonosítását az Elbén, a magdeburgi két hid alatt, 1866-ban Graff eszközölte. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. XIV. KÖTET. U