Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.
Irományszámok - 1878-557. Törvényjavaslat a láncz- vagy kötélhajózásról
557. szám.' 103 közlekedési intézeteink szaporodása s ebböi folyó versenye napról-napra szükségesebbé teszik a hajók rendesebb és rövid időközökben ismétlődő járását, és lehető olcsóságát, s minderre nézve a kapaszkodó hajózás több figyelemre méltó előnynyel kínálkozik. A kapaszkodó hajózás mai alkalmazása szerint abban áll, hogy valamely hajózható viz medrében oly hosszan, a mint közlekedni akarunk, valamely lánczot vagy huzalkötelet fektetünk le s ennek egyik végét a gőz által hajtott hajóra veszszük, mely egy tekerővel (gerendelylyel, hengerrel, rovátkos kerékkel) ellátva, ennek segítségével a lánczba vagy kötélbe kapaszkodik s magát és a netán utánna kötött hajókat előre segiti. Ekkép ez csak nagyobb mérvű változata annak, a mint általában a hajó saját horgonylánczán magát előre vontatja, s hosszabb vonalra kiterjesztése azon műveletnek, melylyel magukon lovakkal vontató hajósaink, ártereken vagy árkoktól s fáktól járhatlan partosokban akkép segítnek, hogy horgonyukat a partra előre viszik, e horgonyba egy kötél egyik végét megerősítik, a másikát a hajóra visszaviszik, járgányra vagy a teker őre fogják s igy húzzák a hajót előre. *) A kapaszkodó hajózásra vonatkozó első kísérletek Francziaországban tétettek s az egész rendszer kifejtése, a föltételezett vállalkozási szellem betudásával, kiválólag a franczia tudomány és a franczia leleményesség vívmányának mondható. De Saxe franczia tábornagy (maréchal) tette az első kísérletet 1732-ben, a midőn t. i. a hajón egy lovakkal hajtott tekerőgépet alkalmazott, mely a hajó előtt bizonyos távolságban megerősített kötél által eszközölte ennek mozgását. Majdnem száz év telt le, mig ez irányban valamely újabb fontos kísérlet tétetett volna. 1819-ben Tourasse és Courteaut **) vettek szabadalmat a de Saxe-féle hajózásra s 1820-ban a Saőne-n Lyonnál s 1822-ben a Rhőne-n Grivors és Lyon***) közt tettek kísérletet egy lapos fenekű, 5.2 méter széles és 23 m. hosszú, e czélra külön berendezett hajóval, melyen azonban a lovakat már egy hat lóerejű gőzgép helyettesitette, fogódzóul két 1000—1000 méter hosszú és 0.54—0.56 m. átmérőjű kender vagy lenkötél szolgálván. E hajónak két evezős s lovas naszád (futosóknak, coursiers-nek nevezték) volt segítségére, melyek egymást fölváltva, rakták le az egyik szálkötelet, mig a másik kötélen a hajó magát s az utánna kötött egy vagy több hajót húzta előre. Sebessége óránkint egy kilométernyi volt. — E rendszerben készült két kis hajó a st.-quentini két (összesen 8 kilóm, hosszú) földalatti csatornára, melyek állítólag még ma is forgalomban vannak. ****)i 1822-ben Vinchon a kötél helyett lánczot alkalmazott, melynek föltekerésére szintén gőzgépet használt. 1825-ben de Rigny Eduárd, a Tourasse- és Courteaut-féle szabadalmat magáévá tevén, az >Entreprise des remorqueurs sur la Seine« czégtí vállalatot alakította s első volt, ki oly hosszú lánczot alkalmazott, minőt a forgalomba vett vonal egész hossza kivánt, mi természetesen igen gyorsította a vontatás menetét, melyet egy 30 lóerejű gőzgép eszközölt. Seguin, Montgolfier, Dayme és társai 1827-ben Lyon és Grivors közt újból állítottak föl ily hajózást; mely azonban, mint előbb a Tourasse és Courteaut-féle, igen hamar megszűnt. *) E műtéteit hajósaink kukázásnak nevezik. így tehát nevezhetnők a kapaszkodó hajózást, midőn ehhez gőzerőt haszuálu nk: gőzös kukázásnak is; s a hajót, mely ezt eszközli, kukázó gőzösnek. **) Némely iró szerint Courteau. ***) így mondja Cuanoine és Lagrené: Mémoire sur la traction des bateaux czimü munkájában; Teichmann Károly azonban: Vereius Sitzungsprotokoll (fílr Baukuude. Stuttgart. 1870.) szerint: Givors és la Mulatiére közt történtnek állítja e kísérletet. ****) Tourasse-nak külön érdeme, hogy Mellet-vei egyesülve „Essai sur les bateaux á vapeur appliqués á la navigation de l'Europe. Paris, 1828/9. ez. munkában megismertette rendszere elveit, s alkalmazását, s oly figyelmet érdemlő utasításokat adott, melyeket ma is előnyösen használhatni.
