Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.

Irományszámok - 1878-557. Törvényjavaslat a láncz- vagy kötélhajózásról

96 557. szám. lánczon vagy kötelén vontatást magától érthetőleg rendes forgalomba nem vette, s miután mindaz, mi e tekintetben eddig történt, csakis kísérletnek tekinthető, a forgalom megindítását csakis akkor eszközölhetné, ha az üzletengedélyben kikötött feltételeknek eleget tett, nevezetesen, ha berendezését, díjszabásait felterjeszti, és ezekre nézve a kormány jóváhagyását kinyerte és az üzleti engedélyben meghatározott óvadékot letette. Ezek a közlekedési ministeriumnak ezen tárgyban eddig tett intézkedései. A jövőt illetőleg, öntudatával bir a kormány annak, hogy ezen csak szakadozottan engedélyezett lánczhajózás az áruszállításnak jelentékeny előnyt alig lesz képes biztosítani, és hogy a kereskedelmi forgalom érdekében a lánczhajózásnak a Dunán legalább is Pesttől Dévényig való szakadatlan alkalmazása lenne kívánatos. Elmondatott fennebb, hogy a közlekedési ministerium a lánczhajózásnak engedélyezését csak azért szorította bizonyos oly szakaszokra, melyeknek medre széles és zátonyoktól lehetőleg ment, hogy ezen új hajózási mód ellenében felmerülhető minden aggályoknak elejét vegye. A ministerium tehát mindenekelőtt az e téren szerzendő gyakorlati tapasztalatok eredményét fogja bevárni, s azt az engedély értelmében constatálni, s csak akkor, ha a tapasztalások be fogták bizonyitni, hogy a hajózásnak általában nem gördit akadályokat útjába — csakis akkor látandja a ministerium eljöttnek az időt arra, hogy a hajózás e nemének kiterjesztését az egész Dunára kitelhetőleg előmozdítsa. Kötelességemnek tartom végre a képviselőháznak e tárgyban benyújtott és hozzám áttett kérvény tartalmára a következő észrevételeket tenni. Mindenekelőtt a kérvény azon pontja, melyben folyamodók kívánják, hogy a Duna? hazánknak e legnagyobb s legtermészetszerübb közlekedési útjának használata ne adassék kizárólagos joggyakorlattal a cs. kir. Dunagőzhajózási társaságnak, a lánczhajózás természetének és a dunagőzhajózási társaságnak adott engedély nem ismeréséből származhatik csak, mert a lánczhajózás engedélyezése által, mint az a fentebbiekben kifejtetett, a Duna egyáltalában nem adatott a dunagőzhajózási társaság kizárólagos használatába, és pedig először azért nem, mert a lánczhajókon kivtil mindenkinek hajója közlekedhetik a folyón, és az egyéb hajók kizárásáról szó sincsen, sőt ellenkezőleg, az engedélynek véglegessé tétele éppen azon elvi állitásnak a Dunán is constatálandó alaposságától van feltételezve, hogy e lánczhajózás a közönséges hajózásnak akadályára nem szolgál; —- másodszor azért nem, mert a dunagőzhajózási társaságnak az engedély azon világos kikötéssel adatott meg, hogy az nem képezi szabadalom tárgyát és mert ugyanazon hajózási engedély, a dunagőzhajózási társaságon kivül, még két más folyamodónak is megadatott, kik üzleti engedélyt csak azért nem nyertek, mert a tárgygyal tovább nem foglalkozván, a hajózási engedélyt felhasználni nem kívánták, és harmadszor azért nem, mert az engedélyes dunagőzhajózási társaság kivétel és kedvezmény nélkül mindenkinek hajóit a jelentkezés sorrendjében ugyanazon, még pedig a kormány által megállapított vitelbér szerint tartozik szállítani. Ezzel összefüggőleg a kérvényben kifejezett azon kívánságnak, hogy ^bizonyos meghatározandó díjfizetés mellett minden tulajdonosok hajói vontattassanak különbség nélküh,az engedély által teljesen elég van téve, mert annak 2-ik pontja épen ezen határozatot tartalmazza. A kérvény továbbá azt kívánja, hogy » szükséges lánczvonal és gőzgépezet vagy államköltségen hozassék létre, vagy e czelra egy külön alakulandó társulatnak adassék át annak előállítása. < Ezt megkísértette s arra hajlandóságát a kormány kimutatta akkor, midőn, mint fennebb említve volt, gróf Zichynek éppen egy ily külön társulat alakítására adta meg az engedélyt. Sajnos azonban, hogy sem a létező kisebb vállalatok, sem egyesek nem voltak hajlandók a dolgot komolyan venni és hihetőleg a vállalat életképességében és jövedelmezőségébend