Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.
Irományszámok - 1878-557. Törvényjavaslat a láncz- vagy kötélhajózásról
557. szám. 95 mutatkozik, a szükséges kikötések mellett ezen újabb folyamodóknak is megadta 1869. július 11-én a hajózási engedélyt. Ugyancsak 1869. évi augusztus 29-én az első cs. kir. szab. Dunagőzhajózási társulat folyamodott a hajózási engedélyért a lánczon, pótlólag 1869. évi szeptember hó 14-én a sodronykötélen vontatásra, mire 1869. évi szeptember 23-án az 1. alatt másolatban mellékelt, s a két előbbivel megegyező hajózási engedélyt nyerte. Ezen engedélyek értelmében a vontatóhajózás üzletbe tétele előtt, az engedélyes a technikai felvételek alapján készítendő részletes terveket a ministeriumnak bemutatni tartozott, s a rendszeres kapaszkodó hajózás a kormánytól ezen tervek megvizsgálása után kiadandott üzleti engedély mellett volt megkezdendő. Az emiitett engedélyek kiadatása után, a három engedélyes közül egyedül az utolsó foglalkozott tovább a tárgygyal, beszerezte a szükséges fölszerelési eszközöket, több gyakorlati kísérleteket tett, s a részletes terveket 1871. évi márczius hó 19-én bemutatván, a fennemlitett hajózási engedély alapján az üzleti engedélyért folyamodott. Ezen folyamodvány, s a bemutatott tervek alapján 1871. évi november hó 6-án a 2. alatt mellékelt üzleti engedélyt adtam ki. Ezen üzleti engedély a külföldön adott hasonló engedélyek alapján készült; szerkesztésénél a mmisteriumot főleg azon szempont vezérelte, hogy fentartván mindazon óvintézkedéseket, melyek az 1869. évi hajózási engedélyben bennfoglaltatnak, a kormánynak részletes határozások által biztosíttassák azon joga, hogy a vállalatot, annak a közhajózásra netalán tapasztalandó káros befolyása esetére, megszüntethesse. Midőn tehát engedélyesnek megengedtetett, hogy vontató gépeivel, a magyar lobogó alatt, a lánczon vagy sodronykötelén terheket és árúkat szállíthasson, határozottan kimondatott-: 1-ször, hogy ez kizárólagos jogosítványt vagy kiváltságot nem képez, s engedményes az 1857. év november 7-én kelt Dunahajózási szerződés második §-ához (3. melléklet) alkalmazkodni köteles (engedély-okmány II. sz.). Hogy ez nem képez kiváltságot, bizonyítja azon körülmény is, miszerint hasonló hajózási engedélyt mindaz, ki eddig jelentkezett, különbség nélkül nyert is a kormánytól. 2-szor, hogy a Dunának csakis azon részére, úgymint: a) a pesti szabályozási vonalon felül 500 öllel kezdve Esztergomig, b) Almástól Gönyőig, c) Dévénytől Pozsonyig adatik meg, mely szakaszokon általában valami hajózási nehézség fenn nem forog, míg a Duna többi részein, hol annak elfajult folyása miatt a hajózás nehézségekbe ütközhetnék, kizáratott. 3-szor, hogy a társaság köteles minden járművöt az állomásokon a közönség számára nyitva tartott bejegyzési könyvben történt előjegyzés sorrendje szerint elszállítani. 4-szer, hogy a társaság köteles a vitelárakat a m. kir. kormány jóváhagyása szerint megszabni, mely díjszabás a kormány beleegyezése nélkül nem változtatható, általa azonban bármikor újból szabályozható. Végre 5-ször, kiköttetett, hogy a hajózási- és üzletengedély végérvényessé csakis akkor fog válni, hogyha a társaság lánczon és kötélen vontatási üzletét teljesen be fogván rendezni, a kellő id'ó eltelte után általa benyújtott kérelem alapján, a tett észleletekhez képest a kormány hatóságilag meg fogja állapítani, hogy ezen üzlet a közhajózást általában nem akadályozza és nem zavarja; mert hogyha nem remélhetőleg ez tűnnék ki, abban az esetben az engedély VII. szakaszában körülirt hatósági megállapítás meg nem tartatnék és az engedély érvénye elenyésznék. Az itt elősorolt kikötések mellett is feltételesen adatott tehát ki az üzletengedély 30 évre. Az első cs. kir. szab. Dunagőzhajózási társaság ezen feltételekhez alkalmazkodási készségét 1871. évi november hó 16-án a ministeriumnak bejelentette; eddigelé azonban a
