Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.

Irományszámok - 1878-557. Törvényjavaslat a láncz- vagy kötélhajózásról

94 557. szám. A vontatóhajózás berendezési költségei, a láncz- vagy sodronykötél méretei, s a vontató­gépek erejéhez képest változnak. Egy nagyobb folyóban alkalmazva körülbelül a láncz mértföldenként 17,000 — 18,000, a sodronykötél 10,000—11,000 frtra, — egy vontatógépezet és hajó költsége pedig a láncznál: 43,000—44,000; sodronynál 84,000 frtra tehető'. Mig a láncz 20, addig a sodronykötél általában 10 évig használható, — mikor újjal felcserélendő. Röviden ezekben foglalható össze, mindazon tanulmányok eredménye, melyeket a közleke­dési ministerium, saját e czélból a helyszínére utaztatott közege által eszközöltetett, kinek e tárgy­ban legközelebb az akadémiában tartott értekezletét, külön lenyomatban, a tisztelt képviselőházban való kiosztás végett van szerencsém mellékelni. A mi már most azon kérdést illeti, hogy a kapaszkodó hajózásnak a Duna-folyamon való alkalmazása, a hajósra nézve minő hatást gyakorolhat a közérdek szempontjából? Erre a feleletet a fennebb előadottakból könnyű megadni. Tény az, hogy éppen a Duaán a legnagyobb forgalmat a nyerstermények szállítása idézi elő, melyek a magas vitelbért legkevésbbé tűrik, minden oly szállítási módozat tehát, mely a tarifa leszállítását képes előidézni, sehol sem lehet inkább kívánatosabb, mint éppen a magyar Dunán, mert a mig ez a kereskedelemnek sok könnyítést nyújt, és ez által az üzleti kedvet ébreszti, addig végeredményében kihat a termelőre, ki ezen vitelbér leszállításának jótéteményeit közvetve szintén megérezi. A Duna medre ott, hol elfajulva nincs, mint ezt keresztméretei bizonyítják, képes egymás mellett több voutatóiánczot befogadni, a nélkül, hogy általa a közhajózás legkevésbé gátoltatnék. Hogy tehát a Dunán a vontatóhajózásnak mielőbbi berendezése, még pedig annak egész hosszában, éppen a fentebbi érdekek tekintetéből kívánatos, az kétséget nem szenved. Ma a Dunán csak egy társulat által évenkint átlagban 10 millió mázsa árú szállíttatik, melynek szállítási díja, a különböző árszabások átlaga szerint megközelítőleg 3.800,000 frtra tehető. Ha tehát ez összegen csak 30% kímélteinek meg, már is 1.400,000 frtban mutatkoznék azon megtakarítás, mely haszonként a kereskedő és közvetve a termelő között fogna megoszlani. Minderről meggyőződést szerezvén magának a közlekedési ministerium, azon módról gondolkozott, mely által az állam lehető csekély terheltetésével a kereskedelemnek ez előnyt nyújtani képes legyen. E közben 1868. május havában gróf Széchényi Ödön folyamodott a ministeriumhoz, hogy Gönyő és Győr, később Uj-Pest és Tétény között az általa létesíttetni szándékolt vontató hajózás érdekében tanulmányokat tétethessen, mire neki az engedély májushó 28-án meg is adatott. 1868. július 10-én Gutman és Weit és érdektársaik pedig azért folyamodtak, adassék nekik hajózási engedély arra, hogy a Dunán és mellékfolyóin a lánczonvontatást berendezhessék. A közmunka- és közlekedési ministerium, mielőtt a kért engedélyt megadta volna, a kereskedelmi és pénzügyi ministeriumok véleményét is kikérte, és egyúttal az 1868. évben Havreben tartott tengerészeti kiállitásra kiküldött szakközegét odautasitotta, hogy a Szajnán már akkor több mint húsz éven fennállott lánczonvontatást a helyszínén tanulmányozza, hogy továbbá a Rajnán Bingennél tartott láncz vontatási kísérleteknél jelen legyen, és a hajózásnak ezen módját különös és részletes tanulmánya tárgyává tegye. E közegének kedvező jelentése alapján a ministerium a kért engedélyt 1869. évi május 8-án megadta. 1869. évi ápril 22-éu gróf Zichy Ferraris és társa báró de Mesnil Oskár engedélyért folyamodtak, hogy egy m. kir. szabadalmazott sodronykötélvontató gőzhajózási részvénytársulatot alakíthassanak. A ministerium azon meggyőződésben, hogy abból, ha mentől többen vállalkoz­nak, a kereskedelem igényeire csak előny, a dolog mielőbbi létesítésére pedig több esély

Next

/
Thumbnails
Contents