Képviselőházi irományok, 1878. XIII. kötet • 397-522. sz.
Irományszámok - 1878-479. Törvényjavaslat a magyar büntető törvénykönyvek(1878:V. t. cz. és 1879:XL. t. cz.) életbeléptetéséről
479. szám. 203 szabályrendeletei, melyek bizonyos cselekvényre vagy mulasztásra büntetést állapítanak meg, a mennyiben a cselekvények vagy mulasztások megbüntetéséről, a büntető törvénykönyvek nem intézkednek. A fentartott szabályrendeletben megállapított szabadságvesztés-büntetések mindazonáltal elzárásra változtatnak, azok leghosszabb tartama pedig, valamint a pénzbüntetés legnagyobb összege, a kihágásokról szóló büntető törvénykönyv 16. §-ában meghatározott megkülönböztetések szerint, az ott megállapított leghosszabb időtartamra s legmagasabb összegre szállíttatnak le. 13. §. Kötelesek a törvényhatóságok, a szab. királyi, valamint a rendezett tanácscsal biró városok, a jelen törvény kihirdetésétől számitott három hónap alatt, az előző szakaszban érintett azon szabályrendeleteket, melyeknek fentartását szükségesnek tartják, újabb megerősítés végett a belügyministerhez felterjeszteni. A belügyminister által újólag meg nem erősített szabályrendeletek, a büntető törvénykönyvek hatályba léptét követő hat hónap elteltével érvényüket vesztik. 14. §• A büntetőtörvénykönyvek hatályba lépte előtt elkövetett, de végérvényesen csak ezen törvénykönyvek hatályba lépte után elitélendő azon cselekményekre, melyek az előbbi törvények ya gy gyakorlat szerint, valamint az új büntetőtörvénykönyv szerint is bú'ntettet képeznek, ha az előbbi törvények vagy gyakorlat szerint két évi tartamot fölülmúló börtönnel vagy »tömlöezczel< (1840: XXII. t. ez. 130. §.) vagy > rabsággal* (1844 : VI. t. ez. 28. §.), az új büntető törvénykönyv szerint pedig fegyházzal volnának büntetendők, a mennyiben azon körülmények egyike sem forog fenn, melyek a büntetési nemek enyhébbre változását, vagy a büntetés tartamának két éven alóli leszállítását vonják magok után: a szabadságvesztés büntetéséül fegyház állapítandó meg. Ha pedig a fentebbi pont alá eső valamelyik cselekményre a fennálló törvények vagy gyakorlat szerint két évnél rövidebb tartamú börtön volt megállapítandó és a cselekmény az új büntető törvénykönyv szerint is bűntettet képez, mennyiben azon körülmények egyike sem forog fenn, melyek a büntetésnek a vétségre rendelt büntetési nemre való átváltoztatást vonják magok után, a szabadságvesztés büntetéséül börtön lesz megállapítandó. 15. §Azon eseteket illetőleg, melyekre vonatkozólag, a 14. §. alkalmazásánál, az 1852. évi ausztriai büntető törvénykönyv veendő alapul: azon szakasz többi feltételei mellett fegyház csak azon bűntettekre lesz megállapítható, melyekre az emiitett törvény „súlyos börtönt" állapit meg. 16. §. Ha a 14. §-ban megjelölt időben elkövetett, de végleg a büntető törvénykönyvek hatályba lépte után elitélendő cselekmény, akár a fennálló törvények vagy gyakorlat szerint, akár az új büntetőtörvénykönyv szerint vétséget képez: a szabadságvesztés büntetéséül fogház, illetőleg államfogház állapítandó meg. 17. §. A 16. §. alá eső azon cselekmények, melyek megítélésénél és büntetésénél az 1852. évi ausztriai büntető törvénykönyv és a magyar büntető törvénykönyvek közötti viszony szolgál alapul, ha azok az ausztriai büntető törvénykönyv szerint kihágást képeznek, azonban szigorú fogsággal 26*
