Képviselőházi irományok, 1878. XIII. kötet • 397-522. sz.

Irományszámok - 1878-443. A közgazdasági bizottság jelentése, „a Németországgal 1878. deczember 16-án kötött kereskedelmi szerződésnek meghosszabbitásáról, - esetleg az illető kereskedelmi viszonyoknak ideiglenes biztositásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

118 443. szám. 1-sH melléklet a 443. számú irományhoz. Törvényjavaslat, a kereskedelmi viszonyoknak a Német birodalommal leendő ideiglenes rendezéséről. (A közgazdasági bizottság szövegezése szerint.) 1. §• A ministerium felbatalmaztatik arra, hogy a Németországgal 1878. deczember 16-án kötött és 1879. deczember 31-én lejáró kereskedelmi szerződést (1878 : XXXVI. törv. czikk) új kereskedelmi szerződés megkötéséig, de legfeljebb 1880. június 30-ig egészen vagy részben meghosszabithassa. Ha és amennyiben a szerződés meg nem hosszabbittathatnék, a ministerium felhatalmaztatik arra is, hogy a mondott iyőpontig ezen szerződés egyes határozmányait rendeli utón fentarthassa, és a mennyiben az illető kereskedelmi viszonyoknak másnemű szabályozása sürgősen szükségesnek mutatkoznék, időközben megfelelő intézkedéseket tehessen. 2. §. Jelen törvény kihirdetése napjával lép életbe, és végrehajtásával a ministerium bizatik még. 2- ;k melléklet a 443. számú irományhoz. Különvélemény, „a Németországgal 18T8. deczember 16-án kötött kereskedelmi szerződésnek meghosszabbításáról, — esetleg az illető kereskedelmi viszonyoknak ideiglenes biztositásáról" szóló törvényjavaslathoz, illetve a közgazdasági bizottságnak erre vonatkozó jelentéséhez. A közgazdasági bizottság alólirt^tagjai nem vonják ke'tségbe, hogy a Németországgal fennálló kereskedelmi összeköttetések zavartalansága ideiglenes intézkedéseket kivan; elismerik továbbá, hogy ily intézkedések megtételére, miután a Németországgal múlt évben kötött szerződés f. évi deczember 31-én lejár, és miután az országgyűlés szünetelésének küszöbén állunk, a kormánynak rendkívüli felhatalmazást kell adni. De midőn ezt elismerik, és a felhatalmazás megadásához a szükség határai közt hozzáárulni készek, nem tartják megengedhetőnek, hogy a rendkívüli felhatalmazás a helyzet kényszerének szorosan megvont korlátain túlterjeszkedjék. Mert valamely törvényhozási jogkörnek — bár ideiglenes — átruházása a kormányra mindenkor anomália, melyet csak a valódi szükség igazolhat, mely tehát az alkotmányosság elveinek megtámadását foglalja magában, mihelyt a valódi szükség határain túl megy.