Képviselőházi irományok, 1878. XIII. kötet • 397-522. sz.
Irományszámok - 1878-443. A közgazdasági bizottság jelentése, „a Németországgal 1878. deczember 16-án kötött kereskedelmi szerződésnek meghosszabbitásáról, - esetleg az illető kereskedelmi viszonyoknak ideiglenes biztositásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában
443. szám. 119 Ezen elvi álláspontból birálván az előttük fekvő törvényjavaslatod a közgazdasági bizottság alólirt tagjai nem vélik azt elfogadhatónak, mert az Németországgal fennálló kereskedelmi összeköttetéseink ideiglenes rendezésére sokkal tágabb körű felhatalmazást ad a kormánynak, mint a minőt a helyzet kényszere szorosan indokol. Ugyanis nincs ok, mely azt kivánná, hogy a kormány oly ügyekre nézve, melyek törvény által való szabályozást igényelnek, hat hónapra kihatólag végérvényesen intézkedhessek, sőt szerződést is köthessen, a mint azt a törvényjavaslat megállapítja, a törvényhozás minden befolyásának kizárásával. Szükséges csupán az, hogy a mellőzhetlen intézkedéseket, alapuljanak azok akár szerződésen, akár egyoldalú szabályozáson, már 1880. évi január 1-én az országgyűlés szünetelése alatt is életbe léptethesse; de misem állhat annak útjában, hogy ezen intézkedések törvény erejére emelése az országgyűléstől rögtön kéressék, mihelyt január hóban az ülések újra kezdődnek. A szükség ezen itt constatált hiánya már egymagában elegendő volna arra, hogy a felhatalmazás oly tág körben meg ne adassék, minőben azt a 297. sz. törvényjavaslat megadni kívánja. Hozzájárul a tárgy kényes természete, mely kétszeres kötelességévé teszi az országgyűlésnek, hogy jogainak ily indokolatlan felfüggesztésébe bele ne egyezzék. Bármi kívánatosnak tekintsük ugyanis mindkét fél érdekében a kölcsönös közgazdasági viszonyoknak barátságos és liberális szabályozását Németország és monarchiánk közt, nem lehet eltagadni azon nehézségeket, melyek ily eredménynek még útjában állanak, és nem lehet félreismerni azt, hogy legfontosabb közgazdászati érdekeink megóvása, ép annyi határozottságot mint eszélyt fog igényelni. Alólirottak szükségesnek tartják már itt is fölemlíteni a fenforgó kérdések egyik legfontosabbikát, és arra a kormány és törvényhozás figyelmét fölhívják. Földmívelési és kereskedelmi érdekeink szempontjából alólirottak mellőzhetlennek tartják azon akadályok elhárítását, melyek a német birodalmi kormánynak bizonyos állategészségügyi szempontokkal alig indokolható intézkedései folytán marha- és húskivitelünkre nehezednek, és marhatenyésztésünket máris érzékenyen sújtják ; és azért uem helyeselhetnének oly eljárást, mely Németországnak részünkről kereskedelmi előnyöket biztositana a nélkül, hogy ezen jogos követelményünk teljesítése iránt biztosítékot nyernénk. Ezen és éhez hasonló követelmények elejtése, vagyakár csak érvényesítésüknek elmulasztása, szóval minden e téren elkövetett hiba, következményeiben kiszámithatlan horderővel birhat. Ily kényes és nehéz helyzetben véleményünk szerint az országgyűlés semmikép sem mondhat le a döntő szó kimondásának jogáról, és még ideiglenesen sem adhatja ki kezeiből a nemzeti érdekek vezetését. Ezek azon szempontok, melyek alulírottakat arra bírták, hogy a f97. számú törvényjavaslatot el ne fogadják, hanem — a fentebbi elvek alapján — következő ellenjavaslatot ajánlják elfogadásra:
