Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

96 360. szám. közadós összes vagyonát terhelik; tehát minden más követelés előtt egyenlitendők ki. A jelen javaslat ugyanis a tömegnek több esetben megengedi, hogy ez a közadós által kötött ügyletet fentarthassa, tehát abba beléphessen; más esetekben ellenben a tömeget az ügylet megtámadására jogositja fel. Ez intézkedéseknek azonban természetszerű következményeként jelenkezik az, hogy a tömeg egyrészről az átvett ügyletet a maga részéről teljesíteni, és másrészről azt, mi az ügyletből befolyt, visszatéríteni tartozik. Ebbeli kötelezettségei tehát az egész -vagyont terhelik, s azoknak minden más követelést vagy igényt megelőzőleg, kell a közadós javaiból kielégíttetni; miért is azok helyesen tekinthetők a tömeg terheinek. Megfelelöleg azon elvnek, mely szerint azok, a kik akár zálog, akár megtartási, akár más czímen a közadósnak bizonyos vagyonából követelhetnek kielégítést, s a személyes hitelezők közé nem sorozhatok, — a 47. §. második bekezdése szerint a költségek és tartozások azon tömegből egyenlitendők ki, melyre vonatkoznak, tehát azon arányban, melyben a külön kielégítés alapjául szolgáló vagyont terhelik. Ezen intézkedés, mely az általános és a különös csődtömeg megkülönböztetésén, ezek külön jogi természetén alapszik, csődtörvényünk szerint jelenleg is alkalmaztatik; miért is annak bővebb indok lása e helyütt szükségesnek nem mutatkozik. Végre azon controversiák elkerülése végett, melyek a tömeget terhelő költségek természete iránt keletkezhetnének, szükségesnek látszott kimondani, hogy azon tömegköltségek, melyek a csődben történt felszámítással járnak, csak annyiban terhelik a külön tömeget, a mennyiben a felszámított követelés a külön tömegből kielégíttetik. Ezen intézkedés teljesen méltányosnak mutatkozik; mert ha a költségek különleges természete nem világos, akkor leghelyesebbnek látszik, ha a költségek azok közé számittatnak, melyeket a csődeljárás mint ilyen, szükségképen maga után von, melyek tehát nem az egyes privilegiált, hanem az összes csődhitelezők érdekében történnek. 48., 49. és 50. §§. Megfelelöleg a 47. §-ban kimondott általános elvnek, a javaslat 48 —50. §§. megállapítják azon tételeket, melyek mint a tömeg költségei és tartozásai vagy az általános, vagy valamely speciális tömegből elégitendők ki, és sem pusztán előnyös tételeknek nem tekinthetők, sem a közadós többi tartozásaival egy sorba nem helyezhetők. A mi magukat az egyes §§. intézkedéseit illeti, melyek részben jelenlegi csődtörvényíyik intézkedéseivel is megegyeznek, — azok kiegészítéséül a következők szolgálhatnak: 1. A 48. §. megállapítván a tömeg költségeit, ilyeneknek jelenti ki a) mindazon költségeket, melyek ugy magával a csödnyitással, mint a csődeljárás szabályának megfelelő kezeléssel, értékesítéssel és felosztással járnak, és részben a snmtus oeconotnici, részben a sumtus processus fogalma alá esnek. Mindezen tételek oly természetes terheit képezik a tömegnek, miként az e részbeni bővebb indokolás már azért is feleslegesnek mutatkozik, mert a javaslat nem szorítkozik arra, hogy a csődeljárási költségeket általában mint a íömeg költségeit kijelölné; hanem részletesen felsorolja mindazon jogczímeket, melyek alapján a tömeg részéről költségek követelhetők lesznek, magától értetvén, hogy a 48. §. 1. pontja alatt érintett költségek a 47. §-ban kimondott elvnek megfelelöleg, az általános vagy azon speciális tömeg által viselendők, melyre vonatkoznak, melynek érdekében tétettek; b) a közadós részére megállapított tartási költségeket ; mert ha a közadós a hitelezők beleegyezésével tartásban részesittetik, e tartás minden kétségen felül az egész tömeget terheli; c) azon költségeket, melyek a tömeg ellen érvényesített igények felszámításával és megállapításával járnak, tehát kivétel nélkül a sumtus processus cathegoriájába tartoznak. E költségek részletezését annál inkább mellőzni lehetett, mert a részletezés legfelebb a liquidatiőval járó egyes cselekvények felsorolásában állhatna; ez pedig