Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
34 360. szám. volt. Ha ugyanis a váltó rendes utón czélját éri, ha a fizetési igéret az által, kit ez egyenesen terhel, beváltatik, a váltójog szerint visszkeresetnek, mely a honorálás megtagadásán alapszik, helye nem lehet; igen természetes tehát, hogy ily esetben a váltóbirtokost, ki a fizetés ténye miatt óvással ném élt és nem élhetett, a felvett fizetés visszaadására kényszeríteni nem lehet. Mig azonban a javaslat a váltóbirtokost a fentebb érintett esetben és feltétel mellett védelme alá veszi, nem tehette ezt arra nézve, ki a váltón mint utolsó elözb' jelenkezik vagy a kinek érdekében a váltó tovább adatott, kit tehát visszkereset senki ellen sem illethet. Ezt, ha a váltó kiállítása a jóhiszemű hitelezők kijátszására történt, ha tudomással birt arról, hogy a közadós fizetéseit megszüntette, vagy hogy ellene a csődnyitási kérvény beadatott, — joggal lehet a fizetés visszaadására kényszeríteni. Igaz, hogy a fizetés, melyet a közadós teljesített, nem az utolsó előző, hanem a váltóbirtokos kezeibe kerül, miért is a 30. §. második bekezdése látszólag méltatlanságra mutat, — valójában azonban ilyenről szó azért nem lehet, mert az, kinek részére a váltó kiállíttatott, ki tehát mint utolsó előző jelenkezik, a fizetést a váltó tovább adásakor már megkapta, tehát csak annak visszadására köteleztetik, mit jogtalanul szerzett. Ez intézkedés nélkül könnyű lenne a törvényt kijátszani; mert a váltó első birtokosának módjában állana a fizetést saját részére, a váltó egyszerű forgatása által, minden esetre biztosítani: a tömegnek pedig igen nehéz lenne egyes esetekben az összejátszást igazolni, s ennek alapján a fizetést megtámadni. Hogy kit kelljen egyes esetben utolsó előzőnek tekinteni, az a váltó minőségétől függ, s nehézséggel sem az idegen, sem a saját váltó egyes nemeinél nem járhat. 31. §. Mindaz, mit a javaslat a közadós jogcselekvényeinek megtámadására nézve rendel, hatálytalanná válnék, ha a megtámadható cselekvény azért, mert a közadós annak teljesítésére végrehajtható határozatot vagy egyezséget kieszközölhetni, vagy végrehajtást elrendelhetni, avagy ilyet foganatosíttatni engedett, érvényesnek tekintetnék; mert ez esetben a közadósnak módjában állana, különben érvénytelen jogcselekvényeit a megtámadhat ás ellen biztosítani. Ennek kívánja a javaslat 31. §-a elejét venni, midőn a fentebb érintett körülménynek a hitelezők megtámadási jogára befolyást nem enged. Ennélfogva oly esetben, midőn valamely ügylet tekintetében végrehajtható határozat vagy egyezség keletkezett, az ügylet mint érvénytelen megtámadható a nélkül, hogy a határozatot vagy egyezséget is mint érvénytelent megtámadni kellene. Ily esetben ugyanis nem a határozat vagy egyezség képezi az érvénytelenség alapját; ennek megtámadása tehát a mellett, hogy felesleges lenne, egyúttal anomáliára vezethetne, a mennyiben egy, minden tekintetben érvényes birói aktus ellen intéztetnék. Ha maga az ügylet érvénytelennek nyilvánittatik, ezzel együtt a határozat vagy egyezség is hatályát veszti a nélkül, hogy azt külön megtámadni vagy érvénytelennek nyilvánítani kellene. 32. §. Az örökös akár feltétlenül, akár a leltár jogkedvezménye mellett fogadta el az örökséget, az örökhagyó képviselőjeként jelenkezik, kivel szemben a csődhitelezők mindazon jogokat megtartják, melyek őket az örökhagyó ellen illették. Ebből önként következik egyrészről, hogy mit az örökhagyó érvényesen nem tehetett volna, azt az örökös sem teheti; másrészről, hogy mindazon jogcselekvények, melyek szemben az örökhagyóval megtámadhatók lettek volna, az örökössel szemben is megtámadhatók maradnak. És e tekintetben azon körülmény sem tehet változást, hogy az örökös a hagyatékot saját vagyonával esetleg már egyesítette; mert ez esetben is a hitelezők joga a separatio-hoz fenmarad, tehát az örökhagyó vagyona reájuk nézve kielégítési alap lenni meg nem szűnik.
