Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

82 360. ózáuo. 1. Miután a javaslat az örökséget mint kétségtelen vagyont tekinti, igen természetes, Logy a közadós ebbeli lemondását érvényesnek nem tarthatja; a közadósnak általában nem áll jogában vagyona értékét csökkenteni, tehát nem állhat jogában az örökségről vagy hagyományról lemondani. Ugyanezen állást foglalják el az újabb törvények, melyek szerint nem lehet kétség az iránt, hogy a közadós lemondása az örökségről vagy hagyományról mint érvénytelen megtámadható. A mi a visszteker nélkül és a színleges visszteher mellett kötött ügyleteket illeti, azok mint a csalás nemei jelentkeznek, ha a közadós tudva, hogy tartozásait kielégiteni nem képes, köt meg ily ügyleteket. Ha azonban az ügyletek megtámadhatósága e körülménytől tétetnék függővé, ez a hitelezők érdekeit ki nem elégíthetné ; mert ezekre nézve teljesen közönyös az, hogy a bukott minő szándéktól vezéreltetett; rájuk nézve döntő csak az lehet, hogv a közadós őket kielégiteni nem képes. Ha a közadós valamit elajándékoz, vagy színlett kétoldalú szerződés mellett valamit elidegenít, vagyonának bizonyos részét elvonja azoktól, kik e vagyonra mint kielégítési alapra igényt tarthatnak. A franczia csődtörvény s mindazon törvények, melyek a Code de Commerce alapján keletkeztek, mig az időre nézve egymástól eltérnek, megegyeznek abban, hogy az ajándékozásokat, ha azok a csődnyitást megelőzőleg bizonyos időre esnek, feltétlenül érvényteleneknek nyilvánítják. Ellenben a porosz és a német csődtörvény a kérdéses határidőt két évben állapítja meg, tekintet nélkül arra, hogy a bukott bona vagy mala fide járt-e el az ügylet megkötésénél. Hasonló intézkedést tartalmaz a 28. §. 1. pontja is, mely mig egyrészről a kereskedelmi forgalom elutasithatlan követelményeinek eleget tesz, másrészről tekintettel van az ügyletek lehető állandóságára is az által, hogy a megtámadhatást bizonyos időhöz köti, mi által azon ajándékozásokat, melyek a kijelölt idő előtt keletkeztek, érvényeseknek elismeri és azok megtámadhatását kizárja. Miután annak meghatározása, hogy valamely ügyletet mennyiben lehet ajándékozásnak tekinteni, mint quaestio Jacti minden egyes esetben a biró feladatához tartozik, — nem látszott szükségesnek sem az ajándékozás egyes nemeit felsorolni, sem azon kivételeket megállapítani, melyek a 28. §. intézkedése alá nem vonhatók. Ellenben szükségesnek látszott kiemelni, hogy a visszteher nélküli ügyleteket, ha azok csekélyebb értéket képviselnek és a szokásos ajándékok jellegével birnak, mint érvénytelent megtámadni nem lehet, mert ezeknél a hitelezők megkárosítására irányuló szándék már a priori kizártnak tekinthető. 2. Azon ügyletekre nézve, melyeket a közadós a 2. pont alatt érintett rokonaival köt, csődtörvényünk 32. §-a is intézkedett, de nem kimerítőleg. Törvényhozásunk az 1840: XXII. t. ez. alkotásánál hasonlag azon nézetből indult ki, hogy azon ügyletek, melyeket a bukott rokonaival a csődöt megelőző 15 napon belől köt, gyanúsaknak tekinthetők, s azért az ily ügyleteket érvényeseknek csak azon esetre ismeri el, ha a szerződésben foglalt dolgok mint valóságos tények, alkalmas próbákkal igazoltatnak. Ez intézkedés azonban két irányban elégtelen; egyrészről azért, mert nagyon rövidre szabja az időt, melyen belől a keletkezett, ügyletet érvénytelennek tekinti; másrészről, mert a mala fides-t a felek részéről nem zárja ki, ha a szerződésben foglalt tények a valóságnak megfelelnek; tehát nem zárja ki, hogy az ügylet a hitelezők megrövidítésére irányzott szándékkal köttessék; pedig irányadó csak ez lehet. A 28. §. 2. pontja tehát, mig egyrészről az időt czélszerűbben állapítja meg, másrészről az ügyletet csak akkor engedi mint érvénytelent megtámadtatni, ha a közadós rokonai igazolni nem képesek, hogy a közadósnak a hitelezők kijátszására irányzott szándékát nem ismerték. Ez intézkedés, egyebektől eltekintve, azon előnynyel kínálkozik, hogy a csődtömegről: a bizonyítás terhét elhárítja, és e mellett a szerződő félnek a jóhiszeműleg kötött ügylet fentartását lehetővé teszi, mi által a forgalom állandóságának szükségtelen veszélyeztetését lehetőleg kizárja. 3. Megtámadhatóknak kellett kijelenteni a férj kezelése alá került nöi vagyon biztosi-