Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. 81 volna. Megtámadhatóknak kellett továbbá kijelenteni a közadós azon jogcselekvényeit is, melyek által valamelyik hitelezőjének oly biztosítást vagy kielégítést ád, melyhez ennek általában nem, vagy akkor még joga nem volt. A most érintett cselekvények megtámadhatóságát azonban kizárólag a mala fides-hez kötni nem lehetett; hanem szükséges volt egyúttal feltételként kikötni, hogy az ily cselekvények a fizetések megszüntetése vagy a csődnyitási kérvény beadása után, vagy végre a csődnyitást megelőző tizenöt napon belől történjenek; mert e feltétel nélkül a hitelezőknek oly jog adatnék, mely egyrészről a közadós szabad rendelkezési képességével, másrészről a forgalom lehető biztonságával merőben ellenkeznék. E tekintetek természetesen elesnek, ha a cselekvény az érintett időközben történt; mert ez esetben kell, hogy a hitelezők jogos érdekei minden más tekintetet háttérbe szorítsanak; mert továbbá a közadós ily esetben rendelkezési joggal valójában már úgysem bir, s minden cselekvényét, mely a leendő tömeg hátrányára lehet, a priori roszhiszemüség jellemzi. Hogy a 2. pontban érintett intézkedés alatt egyrészről a zálog minden neme, és másrészről a fizetés minden módja értendő, az iránt a kérdéses pont általános tartalma mellett kétség nem lehet. Hogy a javaslat a fizetések megszüntetését a csődnyitási kérvény beadásával, illetőleg magával a csődnyitás tényével bizonyos mértékben egyenlőnek tekinti, abban találja indokolását, hogy a javaslat jelen része mint materiális jog a csőd mindkét nemére, tehát a kereskedelmi csődre is érvényes; kereskedőknél pedig a második rész intézkedése szerint, a fizetések megszüntetésének a fizetési tehetetlenséggel annyiban egyenlő joghatálya van, hogy az érintett esetben a kereskedő ellen, a csőd azonnal elrendelhető. A materialis concursus teatt, mely rendszerint a fizetési tehetlenséggel veszi kezdetét, kereskedőknél már a fizetések megszüntetése által jogilag megállapíttatik; misem természetesebb tehát mint az, hogy a fizetések megszüntetésének a fizetési tehetetlenséggel egyenlő joghatályt kellett tulajdonítani. Végre miután a 27. §. a fizetések megszüntetésének a jogügyletek megtámadására nézve oly fontos befolyást tulajdonit a forgalom lehető biztonsága érdekében, szükségesnek látszott egy bizonyos időpontot kijelölni, melyen túl a fizetések megszüntetése, ha azt csődnyitás követi is, a megtámadásra indokul nem szolgálhat. Igaz, hogy a javaslat a materialis concursus idejétől kezdve — s ez főleg kereskedőknél bir fontossággal — a hitelezőknek kétségtelen jogot ád a közadós javaihoz; de ezt csak azon feltétel mellett teszi, hogy a materialis concursust a formális concursus, tehát a csődnyitás ténye követendi; a kérdés e szerint csak az lehet, hogy mennyi idő alatt kell a fizetések megszüntetésétől kezdve, a csődnyitásnak tényleg bekövetkezni. A porosz csődtörvény e tekintetben egy vélelmet állit fel, mely szerint a fizetések megszüntetése a csődnyitást megelőzőleg hat hónapnál távolabb időre nem tehető; lényegileg ez intézkedést fogadta el a német csődtörvény is, csakhogy azt határozottabban formulázta, a mennyiben ép úgy, mint a javaslat 27. §-a, egyenesen kijelenti, hogy a fizetések megszüntetése a megtámadás jogi alapjául nem szolgálhat az oly jogcselekvényeknél, melyek a csődnyitást megelőzőleg, hat hónapon túl történtek, ez által egyrészről minden esetre nézve külön rendelvén a kérdést eldöntetni, és másrészről nem zárván ki azt, hogy az ügylet más jogczímen megtámadtassák. 28. §. A 28. §. azon ügyleteket sorolja fel, melyek részint minőségüknél, részint a szerződő felek viszonyainál fogva megtámadhatók a nélkül, hogy akár az egyik, akár a másik esetben az ügylet érvénytelenítéséhez a mala fides mint feltétel megkívántatnék; e mellett különbség tétetik a közadósnak visszteher nélküli és visszteher melletti ügyletei közt, s mindkettőre nézve feltételként jelöltetik ki, hogy az ügylet a csődnyitást megelőzőleg két éven belől keletkezett legyen. A mi magukat a 28. §-ban foglalt egyes intézkedéseket illeti, azok következő megjegyzések által egészithetők ki: KÉPYH. IROMÁNY. 1878—81. X. KÖTET. 11