Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

78 360. szám. szemben nem volna tanácsos a jelen fejezet intézkedéseit alkalmazni; mert a társasági szerződés természetével, annak berendezésével egyátalán meg nem férne az, ha a bukott társ helyébe a tömeggondnok léphetne; mert a kereskedelmi törvények szerint, a közkereseti és betéti társaságnál ez egyik beltag ellen rendelt csőd, a társaság feloszlását vonja maga után. Hasonló tekintet alá jő azon viszony, mely a tanoncz és a főnök közt létezik, s mely a szolgálati viszonynyal minden tekintetben nem azonositható. E viszony az ipartörvény 50—53. §§-ban nyer szabályozást, s arra a jelen fejezet 18—24. §§-ban foglalt intézkedéseket alkalmazni hasonlag nem lehetne. Végre az emiitetteken kivül léteznek még más magánjogi viszonyok is, melyek hasonlag kétoldalú szerződésen alapulnak, s csőd esetére is a magánjogban nyernek szabályozást a nélkül, hogy azokra a tömeggondnoknak a 18. §-ban megállapított jogai kiterjeszthetők volnának. Ezenfelül, miután a 18. §. csak a kétoldalú szerződéseken alapuló viszonyokat tárgyazza, önként következik, hogy annak intézkedései a közadős egyoldalú szerződéseire alkalmazást nem nyerhetnek. így pl. ha a férj gyermekeinek vagy nejének vagyonát kezeli, az e kezelésből származó viszonyokra a csődnyitás oly befolyást, minőt a 18. §. megállapít, egyáltalán nem gyakorolhat. Mindezen viszonyokra nézve tehát a csődtörvény intézkedései mellett, az általános magánjog, esetleg a különös törvények intézkedései alkalmazandók, ezek szerint lévén megítélendő az, hogy a csődnyitásnak mily befolyás tulaj donitható. HARMADIK FEJEZET. A közadós jogcselekményeinek megtámadása. 26. §. Azon intézkedés, mely szerint a közadós a csődnyitás tényével vagyona tekintetében szabad rendelkezési és cselekvési jogát elveszti, — magában véve nem lenne elegendő arra, hogy a hitelezőket a lehető kijátszatás ellen biztosítsa. A fizetési tehetlenségnek két stádiumát kell egymástól megkülönböztetni: a concursus materialis-t és a concursus formalis-t: az első már azon időponttal veszi kezdetét, midőn a közadós terhei annak vagyonát tényleg meghaladják, az utóbbi ellenben a csődöt rendelő határozat érvényes meghozatalával kezdődik. A közadós jogcselekvényeinek természetesen ahoz képest, hogy a fizetési tehetlenségnek melyik stádiumába esnek, különböző következményei vannak ; mert mig a csődnyitás után tett cselekvények, ha a tömeget érintik, ipso iure érvénytelenek, — a materialis concursus idejére eső cselekvények ipso iure érvényteleneknek nem tekinthetők, hanem a csődhitelezők részéről bizonyos feltételek mellett mint érvénytelenek megtámadhatók. Azon joghátrányok ellenében, melyeket a hitelezők a közadósnak a concursus materiális stádiumába eső jogcselekvényei által szenvedhetnek, szolgált már a római jog szerint az actio Pauliana, melylyel a hitelezők a közadós jogcselekvényeit azok ellenében megtámadhatták, kiknek a közadós hitelezői megkárosításával valamit elidegenített. A római jognak most érintett intézménye más alakban ugyan, de lényegileg a középkori olasz városok törvényeiben is feltalálható. Lényegileg a római jog felfogásából indul ki a közöns. német perrend, mely a hitelezőket a közadós csalárd elidegenítései ellen védelem alá veszi ugyan, de a gratificatiónák gátot nem vetett; a közadósnak tehát módjában állott egyes hitelezőit a többiek rovására kielégíteni, mi által főleg a külföldi hitelezők szenvedtek. Ezen minden oldalról veszélyesnek elismert jog korlátozására az első lépések a Code de Commerce-hen történtek, mely a közadósnak bizonyos