Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. 77 az t. i., ha a közadós a bérleti vagy haszonbérleti szerződést a csődnyitás előtt még meg nem kezdette, vagyis ha a bérleti tárgyat a most érintett időpontig még át nem vette. E tekintetben minden lehető megoldás közt legczélszerűbbnek mutatkozik, ha a szóban levő esetben a másik fél feljogosittatik arra, hogy a szerződéstől elállhasson, mintha az meg sem köttetett volna. Oly esetben ugyanis, midőn a közadós mint bérlő vagy haszonbérlő jelentkezik, a csődnyitás tényével a szerződő felek személyében változás történik, a jog és méltányosság azt követeli, hogy a bérbeadó a szerződés megkezdéséré, illetőleg végrehajtására egy harmadik, a tömeg javára ne kényszeríttessék, hanem feljogosittassék arra, hogy a szerződéstől egyszerűen elállhasson. 24. §. A javaslat 24. §-a azon felfogásból indul ki ugyan, hogy a szolgálati szerződés lényegileg a bérleti szerződéssel azonosnak tekinthető, a mennyiben mindkettőnél nem egyszeri, hanem folytonos teljesítés képezi a szerződés tárgyát; mindamellett a kérdést külön megoldandónak találta, s nem érte be az egyszerű utalással a haszonbéri viszonyra; mert a kölcsönös érdekek veszélyeztetését látná abban, ha a tömeggondnok tetszése szerint a szerződés feltétlen folytatását, vagy annak rögtöni megszüntetését követelhetné. E felfogásból indulva ki, s tekintettel arra, hogy a szolgálati szerződéseknél a felek egyénisége kiváló szerepet játszik, a javaslat úgy a tömeggondnokot, mint a másik felet a szerződés felmondására jogosítja. A most érintett intézkedés azonban a dolog természete szerint nem a bizonyos alakban előállítandó munkára irányzott tevékenységet, hanem az állandó szolgálati viszonyt tárgyazza, s nem érintheti a szolgálati viszony azon nemét, melynél a közadós mint szolgálattevő van érdekelve; mert ez utóbbira, mint a közadós személyes tevékenységének productumára, a csődnyitásnak befolyása nem lehet. A javaslat a közadós munkásságát általában felszabadítja a csőd hatálya alól, tehát azt az érintett alakban sem érintheti, arra a csődnyitásnak befolyást nem tulajdonithat. Hogy a javaslat a felmondás idejére nézve ép ugy, mint a bérleti és haszonbérleti viszonynál, a szerződés kizárásával egyedül a törvényre, illetőleg a szokásra utal, abban találja indokolását, hogy a szerződésileg kikötött felmondási idő megtartása mellett módjában állana ugy a közadósnak, mint a vele szolgálati viszonyban álló felnek a szerződés intézkedését a csődhitelezők kárára felhasználni; mert bizonyos esetekben a csődtömeg a szolgálati viszonynak a törvényesnél rövidebb vagy hosszabb felmondás melletti felbontása által egyaránt megkárosodhatik; mire nézve módot és alkalmat sem a közadósnak, sem a vele szerződő félnek engedni nem szabad. Hogy az egyes esetekben mily törvényes vagy szokásos felmondási határidő szolgál irányadóul, az mindig az adott eset szerint lesz meghatározandó; igy például a kereskedő és segéde közt fennálló szolgálati viszonyra nézve a kereskedelmi törvény; az iparos és segéde közt létező viszony tekintetében pedig az ipartörvény intézkedései lesznek irányadók; minden más esetben, hol a kiindulási alapot a törvény positiv intézkedése nem képezheti, a szokás fog irányadóul szolgálni. 25. §. A jelen fejezetben foglalt intézkedések kétségtelen módosítását képezik a magánjogi szabályoknak, de a csőd sajátságos természetében találják indokolásukat. Azonban az itt szabályozott jogviszonyokon kivül vannak még más jogviszonyok is, melyek hasonlag kétoldalú szerződéseken alapulnak, melyekre azonban a jelen fejezet határozatait alkalmazni nem lehetne. Ez áll különösen a társasági szerződésből eredő jogviszonyokra nézve, melyek részint a kereskedelmi, részint a magánjogban nyernek szabályozást, melyeknél tehát a csődnyitás joghatályát részint a kereskedelmi, részint az általános magánjog állapítja meg. E szabályokkal