Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

56 360. szám. külön végrehajtást, mindazonáltal a csődeljárást azért nem volna tanácsos a polgári peres eljárás egy részeként szabályozni, mert ez esetben a törvény kénytelen lenne ezen eljárást oly formalitásokkal kapcsolatba hozni, melyek annak természete által nem feltéfelezvék, s a hitelezők gyors és biztos kielégítését szükség nélkül megnehezítenék. A bukott ellen emelhető igények nagy része birói cognitiót nem kivan vagy azért, mert kétségbe senki által sem vonatik; vagy azért, mert oly természetű, hogy a csődperbe be sem vonathatik. Hogy a csődnek a peres eljárás mintája szerint szabályozása mily hátrányos és mily czélellenes, azt saját csődtörvényünk mutatja, melynek, miként kiemeltetett, egyik fő hiányát ép az képezi, hogy nagyon is formális, hogy a peres eljárásnak valósággal egy nemét képezi. A csődeljárásnak ép ugy, mint a végrehajtásnak alapját a hitelezők azon joga képezi, melynél fogva magukat követeléseikre nézve az adós javaiból kielégíthetik; de e közös alap mellett különbözők a feltételek; mert mig a végrehajtás elrendelésére a kötelezettségnek itéletileg constatált nem teljesítése elegendő, — a csődnyitást, tehát a közadós javainak az összes hitelezők kielégítésére leendő fordítását, a kötelezettség nem teljesítése, a fizetési' tehetetlenség, esetleg kereskedőknél a fizetések megszüntetésének igazolása nélkül, meg nem állapithatná. A végrehajtás, mely az adósnak polgári, családi és személyes jogait érintetlenül hagyja, ennek csak bizonyos vagyonát támadja meg, — ellenben a csődnyitás ténye kihat a közadós összes viszonyaira és jogaira, megtámadja annak cselekvési és rendelkezési képességét, s ebbeli foganatát bizonyos esetekben visszahatólag is gyakorolja, mit a végrehajtásról mondani nem lehetne. Daczára tehát azon hasonlatosságnak, mely a végrehajtás és a csődeljárás közt kétségtelenül létezik, a csődtörvény, melynek a most érintett okokból egészen önálló jelleggel és alakkal kell birnia, a polgári perrendtartásnak egy részét nem képezheti, s ez okból külön törvényes intézkedések által nyerhet csak kellő szabályozást. II. Kell-e a csődeljárás szabályozásánál különös tekintettel lenni azokra, kiket a törvény a kereskedői jelleggel felruház; vagy elegendő-e egyféle csődeljárást megállapítani? a positiv törvények e kérdés tekintetében is különböző állást foglalnak el, s lényegileg abban térnek el egymástól, hogy mig némelyek, mint az angol, franczia, hollandi, belga és olasz törvények kizárólag a kereskedők részére állapítanak csődeljárást, — a porosz csődtörvény az általános szabályokat a kereskedőkre nézve rendezi, s a közönséges csődöt mint kivételt tekinti; az osztrák ellenben a kereskedők csődjére vonatkozó határozatokat tekinti kivételnek; végre a bajor perrendtartás ily megkülönböztetést nem ismer, s ez állást foglalja el az új német csődtörvény is, mely egyféle csődeljárást kíván megállapítani, tekintet nélkül a bukott állására. Valamint elhibázott dolog lenne az érintett törvényekben nyilvánuló rendszerek bármelyikének feltétlen elsőséget adni, — úgy helytelen lenne azok bármelyikét egyoldalulag elitélni; mindegyik rendszer bizonyos adott körülmények közt és bizonyos történeti előzmények mellett bírhat jogosultsággal; de mindegyik ferdeségekre is vezethet, ha indokolatlanul erőszakoltatik valamely állam jogrendszerébe. A franczia, hollandi és olasz törvények rendszere azon körülményben találja indokolását, hogy ezen országokban a csődeljárás egy részét képezi a kereskedelmi törvénynek, s mint ilyen, a nem kereskedők csődjeire természetszerűen ki nem terjedhetett. Mig a kereskedés egy külön osztály kizárólagos foglalkozását képezte, — a váltóképesség korlátozása ép oly jogosultnak volt tekinthető, mint a kereskedő osztály jogviszonyainak külön szabályozása, s mert a kereskedelmi forgalomból eredő viszonyok külön törvények által rendeztettek, misem volt természetesebb, mint az, hogy a törvényhozás első sorban azok bukásainak külön rendezésével foglalkozott, kiknél a fizetési tehetlenség leggyakrabban fordult elő, s a forgalom érdekében sürgős szabályozást kivan. Azon mértékben azonban, mint a kereskedés szélesebb alapot nyert, a kizárólagos rendszer is elégtelennek mutatkozott s a törvényhozások a hitel és forgalom érdekeit, szem-