Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

52 360. szám. kötelezettségeknek, melyek a hozomány bejegyzése előtt keletkeztek. A bajor perrendtartás anélkül, hogy a női hozományról külön említést tenne, 1223. §-ában egész sorát jelöli ki a férj és feleség közt létrejött azon jogügyleteknek, melyeket a csődhitelezők megtámadhatnak, ha ez ügyletek a csődnyitást megelőzőleg két éven belől keletkeztek. Végre az új német csődtörvény a hozományt sehol fel nem említve, egyedül a házastársak tulajdoni igényeit tárgyalja, s ezeket is szemben a csődhitelezőkkel, tetemes megszorításoknak veti alá. — Mindezekből kitűnik, hogy az újabb törvények a női hozománynak semmiféle kiváltságot nem adnak, azt általában közönséges adósságnál egyébnek nem tekintik; sőt részben mint ilyet is csak bizonyos cautelák mellett ismerik el. Az érintett törvények intézkedései, habár egymástól sok tekintetben eltérnek, kétségtelen bizonyságául szolgálnak annak, mikép az idő általában elérkezett arra, hogy a vagyonjogi igények minden kiváltságolása megszűnjék; hogy a pénzbeli követelések, alapuljanak azok akár házassági egyezményeken, akár más jogczímen, az igazság követelményeinek megfelelőleg, egyenlő törvényes védelemben részessittessenek. De eltekintve az újabb európai törvényekben nyilvánuló felfogástól, csődtörvényünknek a női hozományra vonatkozó intézkedései jogi szempontból sem indokolhatók. A jog absolut követelményével semmikép sem fér meg az oly intézkedés, mely a személyes tartozások közt különbséget téve, az egyiket több előjogban részesiti, mint a másikat. A hozomány vagy beruháztatott a férj vagyonába^ vagy nem; az első esetben joggal követelheti a nő, hogy hozománya a csődtömeget terhelje, de ugyanezt követelhetik a többi személyes hitelezők is; ha ellenben a hozomány a férj vagyonába be nem ruháztatott, —- úgy az absolut igazság azt kívánja, hogy a nőt a csődtömegből ne csak prívilegiált, de általában kielégítési igény ne illesse. Ehhez járul még, hogy törvényeink a hozománynak a singularis executio ellenében nem adnak elsőséget; úgy de az igazsággal és méltányossággal egyaránt ellenkezik, hogy azon követelés, mely az egyes hitelező ellen érvényesíthető nem volt, csőd esetében a férj minden személyes hitelezőjét megelőzze. A mi a női hozományra általában áll, még inkább áll a kereskedő nejének hozományára; mert ennek kiváltságolása a legerkölcstelenebb visszaélések forrását képezi, s csak arra szolgál, hogy a férj e körülsánczolt követelés segítségével jóhiszemű hitelezőit kijátszhassa. E nézetből indult ki a magyar jogászgyülés is, midőn egyhangúlag hozott határozatával kimondotta, hogy a kereskedő feleségét, vagyonjogi igényeire nézve, semminemű előjog nem illeti. Szintoly kevéssé helyeselhető a váltókövetelések kiváltságolása a többi személyes követelések felett. A törvényhozások — s valószínűleg a mienk is — abból indultak ki, hogy a személyes hitel emelésére a követelések bizonyos nemének kiváltságolása szükséges, s hogy ezt különösen a forgalom és a kereskedés érdekei követelik; e felfogás helytelenségét azonban a tapasztalás minden kétségen kivül helyezé. Az előjognak ugyanis az rendeltetése, hogy bizonyos követelések a többiek rovására nyerjenek kielégítést; úgyde, ha a személyes hitel az adósba helyezett bizalmon s azon feltevésen alapszik, hogy ez kötelezettségének pontosan megfelelend, akkor mi sem természetesebb, mint az, hogy az előjogok a személyes hitel fogalmával teljesen ellenkeznek; mert megnehezítik az adós vagyoni helyzetének biztos áttekintését, meggátolják a kötelezettségek rendezését, és sok esetben lehetlenné teszik a hitelezők többsége által óhajtott békés kiegyenlítést. Midőn a rómaiak az egyszerű hypothecalis szerződéseket — a kellő felismertetés nélkül — a dologi jog erejével felruházták, a személyes hitel aláásására az első lépést tették. Az ebből eredett bajon az által véltek segíthetni, hogy különféle előjogok állíttattak fel, s azokat privilégium exigendi alakjában a személyes hitelezőkre is kiterjesztették, mi által a megszüntetni kivánt bajt még inkább növelték. Az angol csődtörvény, mely az egyszerű német jogszokásokat, a római jog vegyüléke nélkül egész tisztaságban vette át, a személyes hitel bámulatos kifejlése daczára, a személyes köve-