Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. 177 Az illetékesség állandóságának, tle egyúttal az eljárás egyöntetűségének is megfelel a 244. §. azon intézkedése, mely a csődbíróság illetőségét úgy a már folyamaiban lévő, mint a később megindítandó perekre nézve (243. §.) fentartja. Különösen a már folyamatban lévő perekre nézve csak hátrányos lehetne, ha azok a csőd befejezése után más birósághoz tétetnének át; mert az ily áttétel a mellett, hogy idő't venne igénybe, az iigy alapos elintézésének rovására történnék. Végre szükségesnek látszott azon esetről is gondoskodni, ha a közadós az egyezség által elvállalt kötelezettségeinek meg nem felel, s az e részbeni intézkedés szükségét már maga azon körülmény is indokolhatja, hogy a közadós ellen formálható követelések nem egy természetűek, tehát^nem egyenlő tekintetek alá esnek. A közadós ellen formálható követelések ugyan is lehetnek olyanok, melyekre az egyezség joghatálya ki nem terjed, s olyanok, melyek e joghatálynak alávetve vannak; az utóbbiak ismét vagy olyanok, melyek a csőd folyama alatt valódiaknak elismerve lettek, illetőleg melyek ellen sem a valódiság, sem a rangsorozat tekintetében kifogás nem tétetett, vagy olyanok, melyek az egyik vagy másik ok miatt felszámolhatók nem voltak. E mellett a hitelezőknek támadhatnak követelései azok ellen is, kik az egyezségben a közadósért kezességet vállaltak. A követelések e különböző természetéhez képest állapítja meg a javaslat 245. §-a a szükséges szabályokat. Azon igények, melyekre az egyezség joghatálya ki nem terjed, melyek tehát minden esetben teljesen kielégitendők már az által, hogy a csődeljárás folyamában valódiaknak elismertettek, a végrehajtáshoz jogczímet szereztek, s a mennyiben az egyezség megkötésekor kielégítve nem lettek, az e végre megállapított idő alatt elégitendők ki. Ha ez idő sikertelenül telik el, végrehajtásnak van helye, mert ennek összes feltételei bekövetkeztek. Ellenben azon követelések, melyekre az egyezség joghatálya kiterjed, ha valódiaknak már elismertettek, lejártaknak csakis az egyezségben kijelölt idő elteltével tekinthetők; miért is ezekre nézve végrehajtásnak csak akkor lehet helye, ha igazoltatik, hogy a közadós egyezségileg elvállalt kötelezettségét meg nem tartotta; ha pedig az ily követelések még megállapítva nem lettek, szükséges, hogy a hitelező a végrehajtáshoz jogczímet szerezzen; mert ilyet neki az egyezség ép oly kevéssé adhat, mint azon hitelezőknek, kik követeléseiket be nem jelentették. Mindaz, mi a közadósra nézve a fentebbiek szerint felhozatott, áll azokra is, kik a közadós mellett kezességet vállaltak; ezek ellen is tehát csak azon feltételek mellett lehet végrehajtásnak helye, melyekhez a törvény e jogot a közadós tekintetében kötötte. 246. és 247. §§. A közkereseti és betéti társaságoknál úgy a csődön kivül, mint csőd esetében fő jelentőséggel a társasági vagyon bir már azért is, mert az egyes tagok magánvagyona csak subsidiarie szolgál a társasági tartozások fedezéséül. Éhez képest a javaslat is, a kereskedelmi törvényhez alkalmazkodva, a társasági hitelezőket csak arra jogosítja fel, hogy ezek követeléseiknek a csődvagyon által nem fedezett részével fordulhassanak az egyes tagok magánvagyona ellen. Ezt tartva szem előtt, a tervezet 246. §-a a társaság csődjében létrejött kényszer-egyezség hatályát egyúttal az egyes tagok személyes felelősségére is kiterjeszti, tehát azokat a személyes felelősség alól feloldja, ha ennek ellenkezője az egyezségben ki nem köttetett. E nélkül a közkereseti és a betéti társaság csődjénél az egyezség minden jelentőségét elvesztené, s az egyes társasági tagoknak nem állana érdekében az egyezség megköthetése végett esetleg áldozatot hozni; mert távol attól, hogy a zaklatásoktól megszabadulnának, ezeket az egyezség megkötése által magok tennék lehetővé; reájuk nézve tehát sokkal előnyösebb maradna a csőd folytatása, mint annak egyezség által befejezése. Ha a közkezelési vagy a betéti társaság ellen nyitott csőd kényszer-egyezség által befejeztetik, a dolog természetéből következik, hogy a tagok magán vagyonára hivatalból elren KÉPVH. IEOMÁNT. 1878 —81. X. KÖTET. 23