Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
360. szám. 167 3. A garantiának egyik legjelentékenyebb neméül tekinthető a javaslat azon intézkedése, mely szerint a kényszer-egyezség érvényességéhez kettős irányban kívántatik többség és pedig olyképen, hogy az egyezséget ne csak a megjelent szavazatképes hitelezők absolut többsége fogadja el, hanem e többség egyúttal a követelések összességének többségét is képviselje. Bármily többséget kívánna is a törvényhozás megállapítani, nem védhetné meg kellően a jóhiszemű hitelezőket, ha a többséget egyoldalú alapra fektetné; mert a közadós könnyen módot találna az egyoldalú többséget mesterséges utón biztosítani; mig ellenben a kettős többség mellett, a kijátszás lehetősége legalább nem annyira valószínű. 4. Gondos megfontolást és helyes szabályozást igényel a hitelezők szavazati joga annál is inkább, mert a bejelentett követelések a felszámolási határnapon rend szerint nem mind állapittatnak meg. A törvényhozás e tekintetben kettős utat választhat, ugyanis: vagy minden bejelentett követelés birtokosának szavazati jogot ád vagy e jogot csak azokra szorítja, kiknek követelései már liquidálva, vagy egyébként bíróilag már megállapítva lettek. Az elsőt azért nem lehetne helyeselni, mert a közadósnak módot nyújtana fingált követelések felállításával magának mesterséges többséget biztosítani; az utóbbit pedig azért nem, mert könnyen megtörténhetnék, hogy a közadós egyik vagy másik hitelezőjével összejátszva, a többiek nagy részét a szavazati iogtól az által fosztaná meg, hogy ezek követeléseit a felszámolási határnapon megtámadtatná. A törvényhozásnak tehát közép utat kell tartani, vagyis lehetővé kell tenni azt, hogy bizonyos feltételek mellett, az oly hitelezők is szavazati joggal birjanak, kiknek követelései a felszámolási határnapon esetleg megállapítva nem lettek. 5. A javaslat, megfelelőleg a nevezetesebb csődtörvények intézkedéseinek, az egyezségérvényességének feltételeként jelöli ki a birői jóváhagyást; az egyezségnek tehát minden esetbeit és tekintet nélkül arra, hogy egyhangúlag vagy szótöbbséggel jött-e létre, a bíróság jóváhagyása alá kell terjesztetni. Arra nézve, hogy a szótöbbséggel létrejött egyezség az összes, tehát azon hitelezőket is kötelezze, kik követeléseiket be nem jelentették, vagy az egyezséget el nem fogadták, múlhatJhnul szükséges, hogy a létrejött megállapodás birói határozattal megerősíttessék; mert kötelező erőt csak ennek lehet helyesen tulajdonítani. Ott, hol bizonytalan jogviszonyok megállapításáról, ismert és ismeretlen hitelezők érdekeiről van szó, a szótöbbséggel létrejött egyezségnek birói határozat nélkül minden hitelező ellenében joghatályt tulajdonítani, valóban indokolatlan megtámadása lenne az egyesek jogainak. De szükségesnek tekintendő a birói jóváhagyás az esetben is, ha az egyezség egyhangúlag és a törvényes szabályok teljes megtartása mellett keletkezett; mert eltekintve attól, hogy ily esetben is lehetnek ismeretlen hitelezők, a biróságnak az összhitelezők szempontjából kell az egyezséget vizsgálnia, illetőleg magának meggyőződést szerezni arról, hogy az egyezség az összhitelezők érdekeivel nem ellenkezik; mert az oly egyezséget, mely a most érintett irányban megnyugtatást nem nyújt, a bíróság még az esetben sem fogadhatná el, ha a törvény minden feltételei megtartatnának. A törvény akép rendezze be intézkedéseit, hogy a kényszer-egyezség alkalmas mód legyen ugyan a csőd megszüntetésére; de viszont meg kell gátolnia azt, hogy a bukott a csődöt kényszer-egyezség kieszközlésére felhasználhassa. E szempontokat tartja a javaslat szem előtt, midőn 6. az egyezséget minden oly esetben kizárja, midőn az adós magát a kedvezményre érdemetlenné tette, vagy midőn attól lehetne tartani, hogy a csődöt kényszer-egyezség kieszközlésére akarja felhasználni. A javaslat tehát határozottan kijelöli azon eseteket, melyekben az egyezségi eljárás meg sem indítható. A csődeljárás szempontjából sokkal helyesebb, ha a törvény bizonyos esetekben a kényszer-egyezséget czélzó lépéseket már a priori kizárja, mint ha a sikertelen kísérlet megengedése által a csőd befejezését meggátoltatni engedi. Ilyeneknek tekinthetők: ha a közadós a mérleget bemutatni elmulasztja, ha kereskedelmi könyveket egyáltalán nem vezetett, vagy ha könyvei oly rendetlenek, hogy azokból vagyoni állása, különösen pedig
