Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

168 360. szám. tartozásának mennyisége biztosan meg nem állapitható. A közadós ez utóbb érintett esetekben már a kereskedelmi jog szempontjából sem tarthat igényt azon kedvezményekre, melyekben a törvény a rendes kereskedőt részesiti; a csődtörvény tehát csak a kereskedelmi törvény intézkedéseit egészíti ki, midőn a kereskedőktől a kérdéses esetekben megvonja a jogot, hogy hitelezőikkel praejudiciale pactum-ot köthessenek. Végre 7. mig a javaslat 218. §-a a kényszer-egyezség joghatályát azon hitelezőkre is kiterjeszti, kik követeléseiket be nem jelentették, vagy az egyezséget el nem fogadták, — érintetlenül kellett hagynia a csődhitelezőknek azon igényeit, melyekkel ezek a kiegyezett követelés tekintetében az adóstársak és a kezesek ellen birnak. Ezen intézkedés nálunk már azért is elfogadható, mert azt kétségtelen argumentumok indokolják. Az egyezség, mely a szóban lévő hatálylyal megköttetik, a hitelezőkkel szemben kétségtelen kényszernek tekintendő; mert ezek a helyzet kényszerítő hatalma által indíttatnak arra, hogy követeléseik egy részét elengedjék; ez egyezségnek tehát nem lehet oly joghatályt tulajdonítani, mely az egyezséggel a magánjog szerint rendesen járni szokott; mert az a szó valódi értelmében egyezségnek nem is tekinthető. A törvényhozás teljesen félreismerné feladatát, ha a hitelezőket a csődeljárás lehető gyors befejezése végett az adóstársak és a kezesek elleni jogaik elvesztésével sújtaná, holott azok csakis a viszonyok kényszerítő hatalmának engednek ; követeléseikből csakis a közadósnak, s nem a többi kötelezetteknek engednek el bizonyos összeget. Ehhez járul még, hogy a kérdéses intézkedés által az adóstársak és kezesek ellen jogtalanság nem történik; sőt ellenkezőleg a hitelezők érdekében kötött egyezség nekik is javukra szolgál; mert a csőd folytatása esetében bizonyosan főbbet tartoznának a hitelezőnek megtéríteni, mint a mennyi a követelésből az egyezség folytán fizetetlen marad. 220. és 221. §§. A 220. §. lényegileg formalitásokat állapit meg, melyek az egyezségi ajánlat tekintetében szükségeseknek mutatkoznak arra nézve, hogy azt a közadós irányában kötelezőnek lehessen tekinteni. E formalitások egyébiránt oly természetszertíek, mikép azok bővebb indokolást nem követelnek. Ugyanez áll a 221. §. első bekezdésére nézve, mely a 201. §-ban foglalt általános határozat szükségképeni folyományának tekintendő. Egészen máskép áll a dolog a 221. §. második és harmadik bekezdésére nézve, melyek a részvénytársaságok részéről keletkező egyezségi ajánlatoknak nemcsak formális, hanem materiális feltételeit is megállapítják. Ez intézkedések nemcsak azért érdemelnek kiváló figyelmet, mert egészen eredetiek, hanem azért is, mert egy oly kérdést oldanak meg, mely a kereskedelmi törvény tervezete felett tartott szaktanácskozások alkalmával már felmerült, de mint nem a kereskedelmi törvénybe tartozó, a csődtörvényben leendő megoldásnak tartatott fen. A szaktanácskozmány abból indult ki, hogy habár a részvénytársaság a kereskedelmi törvény szerint csőd ese' tében jogi létezését elveszti, mindamellett szükséges csőd esetére, habár csak fictió utján, oly közeget létesíteni, mely által a társaság akarata úgy szemben a hitelezőkkel, mint a birósággal kifejezést nyer; mert nem lehet tagadni, hogy a bukott társaságnak is vannak megóvandó érdekei, melyeknek megvédésére a csődválasztmány hivatva nem lehet, s melyek legtöbb esetben képzeletivé válnának, ha a társaságnak mód nem nyújtatnék arra, hogy akaratának érvényt szerezhessen. Erre alkalmasnak egyedül a közgyűlés mutatkozik, melyre a bukott részvénytársaságot a közadós helyzetéből vett analógia alapján annál is inkább fel lehet jogosítani, mert ez által a hitelezők jogai praejudiciumot nem szenvednek. A kérdés, melyet a nevezett szaktanácskozmány felvetett, de meg nem oldott, annál fontosabb, mert a franczia csődtörvény 531., az olasz kereskedelmi és az újabb csődtörvények t> tekintetben vagy ellentétes állást foglalnak el, vagy a kérdést hallgatássál mellőzik. A javaslat