Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
166 360. szám. az a materiális jog szempontjából kérdéses sem lehet; mert abban nyilatkozik az összes tagok morális akarata, melyet az egyesek ellenmondáaának már azért sem lehetne alárendelni, mert ez a legtöbb esetben egoismusbólv&gy mellékérdekböl veszi eredetét; mert továbbá a többség is kényszernek enged r midőn a létező viszonyokkal számolva követelésének egy részét feláldozza, csakhogy annak többi részét biztosítsa. Igen helyesen emeltetett ki a lajthántúli képviselőházban, hogy ha a kényszer-egyezség a kereskedő közönség, s az ez által képviselt kereskedelem és forgalom érdekében helyesnek, czélszerfínek ismertetik el, — akkor azon ellenvetés, hogy a kisebbség kényszerítése az egyesek jogainak korlátozását vonja maga után, még az esetben sem jöhetne figyelembe, ha az jogilag teljesen indo koltnak mutatkoznék; mert a mi a természeti joggal nem ellenkezik, az államban más okok és ezélok miatt, amúgy is sokféle korlátoknak van alávetve. Midőn a javaslat a fentebbi okokból s az újabb törvényhozásokat követve, a kényszeregyezséget meghonosítja, nem hagyhatta figyelmen kivül azon veszélyeket, melyekkel a kérdéses intézmény járhat; nem hagyhatta figyelmen kivül, hogy az hiányosan rendezve sokkal több baj forrásává lehet, mint a mennyit elhárítani kivan. A javaslatnak tehát oly garantiákat kellett felállítani, melyek egyrészről a kitűzött czél elérését lehetővé teszik, másrészről — emberi számítás szerint — elejét veszik a visszaéléseknek, a jóhiszemű hitelezők kijátszásának. Az e részbeni garantiák a következő §§. intézkedéseiben vannak ugyan letéve, s külön-külön a maguk helyén lesznek indökolandók; mindamellett nem látszik feleslegesnek már e helyütt főbb vonalaiban megismertetni azon rendszert, melyet a javaslat a kényszeregyezség szabályozásánál követendőnek talált, s mely lényegileg a következő momentumokon alapszik : 1. A javaslat az egyezségi eljárás meginditási időpontja ú a felszámolási határnapot tűzi ki olyképen, hogy ennek megtartása előtt, az egyezségi eljárás semmi esetben meg nem inditható. Arra nézve ugyanis, hogy az egyezségi eljárás a siker reményével megindittathassék, mindenek előtt biztos alap szükséges; egyrészről tehát a visszakövetelési és elkülönítési igények rendezése, továbbá a kézi és jelzálog elkülönítése által meg kell állapíttatni a csődtömegnek, hogy a hitelezők a tett ajánlat elfogadhatása iránt magukat tájékozhassák; másrészről ismerni kell a bukott csődhitelezőit, tehát azokat, kiknek hozzájárulása az egyezség létrejöttéhez szükséges. Mindez azonban a felszámolási határnap előtt nem történhetik; miért is ennek megtartása előtt a kényszer-egyezséget tárgyazó eljárás megindítását igazoltnak tekinteni nem lehet. Hogy az érintett időpont után a közadós mikor akar a törvény által engedett joggal élni, az egyedül tőle függ; ő ismeri körülményeit, tehetségeit, tehát legjobban megítélheti azt, váljon kell-e és lehet-e hitelezői elé egyezségi ajánlattal lépnie; magától értetvén, hogy enuek minden esetben a végfelosztás megkezdése előtt kell történnie; mert azontúl az egyezségi ajánlat értelemmel többé nem bírna. Az adóssal jogilag egy személynek tekintendők annak örökösei is; a dolog természetéből következik tehát, hogy a kényszer-egyezségre nemcsak a közadóst, hanem annak Örököseit is feljogosítani kell. 2. A javaslat a kényszer-egyezséget csak azon hitelezőkre terjeszti ki, kik a csődtömegellen valamely személyes igényt érvényesítettek, kiket tehát a csődhitelezők elnevezésével szoktunk megjelölni. A javaslat által elfogadott rendszerrel ugyanis teljesen ellenkeznék, ha az bármi tekintetben is alterálná azok jogait, kiket valamely jogczímen külön kielégítés illet, kikre tehát a csődnyitás joghatályát ki nem terjeszti. Hogy azok, kiket visszakövetelési-, zálog- vagy megtartási jog illet, a mennyiben köTeteléseik fedezetlen részét, az általános csődtömeg ellen érvényesítik, a bejelentett követelésre nézve a kényszer-egyezség alá esnek, kétséget már azért sem szenvedhet, mert az emiitett hitelezők a kérdéses esetben egyenesen csődhitelezőknek tekinthetők ; mert továbbá a javaslat ez esetben köztük s a tulajdonképeni csődhitelezők közt különbséget általában nem ismer.
