Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

158 360. szám. adós szabad rendelkezése alá bocsáttassék; magától értetvén, hogy e megszüntetésnek ugyanazon bíróság által kell történni, mely a csődöt határozatilag elrendelte, tehát a csődbíróság által. A mi magát a végfelosztást s a töraeggondnoki számadások elintézését illeti, e tekintetben újabb intézkedések nem szükségesek; mert egyrészről a végfelosztás tulajdonképen csak folytatása lévén a már megkezdett felosztásnak, ugyanazon szabályok szerint eszközölhető, melyek a részletes felosztásra nézve megállapítva lettek; mert továbbá másrészről a számadások elintézésének módozatai, a javaslat 162. és 163. §-aiban általában és kellően szabályozvák. Azon körülmény, hogy a járadékok vagy a feltételhez kötött követelések fedezésére szolgáló összegek a tömegbe még vissza nem folytak, a csőd megszüntetését nem gátolhatja, mert a kérdéses összegek bármikor folyjanak is vissza a tömegbe, nehézség nélkül fordíthatók rendeltetésükre akkor is, ha a csőd már tényleg megszűnt. Az e részbeni szabályokat állapítja meg a javaslat 197. §-a, melynek természetszerű intézkedései bővebb indokolást alig kívánhatnak. Végre azon állás, melyet a jelen tervezet a csődbiztosnak kijelöl, szükségképen azt hozza magával, hogy a jelentést a felosztás befejezéséről, a csődbiztos tegye meg. E jelentés folytán a csődeljárás befejezettnek tekinthető s a biróságnak feladata mindössze abban áll, hogy a csőd megszüntetését határozatilag kimondja, határozaíát közhírré teszi, s azt egy-egy példányban mindazon hatóságoknak megküldi, melyek a csődnyitásnál hivatalból értesíttettek. TIZEDIK FEJEZET. A hitelezők jogai a csőd megszüntetése után. 199—201. §§. A csődeljárás befejezésével megszűnnek azon korlátozások is, melyek a közadós rendelkezési jogát megszorították; a közadós tehát nemcsak a felett rendelkezhetik szabadon, mit a csőd megszüntetése után bármi alakban és jogczimen szerez; hanem a felett is, a mi a csőd megszüntetésekor rendelkezése alá helyeztetett. E szabály alól azonban, mely a javaslat 198. §-ában találja alapját, kivételnek kell történni oly esetben, midőn a csőd megszüntetése után valamely vagyon fedeztetik fel, mely törvény szerint a csődtömegbe tartozott volna, melynek tehát a csődhitelezők kielégítésére kellett volna fordíttatni; nem tévén e tekintetben különbséget az, hogy az ily vagyon a közadós eltitkolása, vagy pusztán véletlen miatt maradt-e ki a felvételből és a hitelezők közti felosztásból. A javaslat 1. §-a szerint a csődnyitás joghatálya kiterjed a közadósnak végrehajtás alá vonható összes vagyonára, melyet ez a csődnyitás idejekor bír, vagy melyhez a csőd tartama alatt saját tevékenysége nélkül jut. Ezen intézkedésnek szükségképeni kifolyását képezi a 199. §., mely a csődtömeghez tartozó, de a csőd megszüntetése után felfedezett vagyonról rendelkezik, s azt kizárólag azon hitelezőknek engedi át, kiknek megállapított követelései a csődtömegből teljesen kielégítve nem lettek. Azon hitelezők, kiknek követelései a csődnyitás idejekor már fennállottak, de be nem jelentettek, vagy meg nem állapíttattak, a később felfedezett vagyonhoz ép oly kevéssé tarthatnak igényt, mint azok, kiknek követelései a csőd megszüntetése után keletkeztek; mert a javaslat rendszere szerint az egyik esetben úgy, mint a másikban hiányzanak azon feltételek, melyek a kérdéses hitelezők igényét a csődvagyonból leendő kielégítésre megállapíthatnák. A mi magát a felfedezett vagyon tekintetében követendő eljárást illeti, e részben épen nem látszik indokoltnak az általános szabályoktól eltérni; mert a felfedezett vagyon természetén mitsem változtat azon körülmény, hogy az csak később kerül a hitelezők közt felosztás alá.