Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. 159 Ez okból, s mert a volt tömeggondnok és csö'dválasztmány a tömeg állását s a csö'dper egyes körülményeit legjobban ismerik, tehát az utólagos felosztást legcélszerűbben eszközölhetik, szükségesnek látszott szabályként kijelölni, hogy az utólagosan felfedezett vagyon kezelésével és Jelosztásával, a mennyiben ez lehetséges, a volt tömeggondnok és csö'dválasztmány bizassék meg; miből önként következik, hogy a csődbíróság ellenkezőleg csak az esetben intézkedhetik, ha a volt tömeggondnokot vagy a választmányt bármi okból alkalmazni nem lehetne. Nemcsak a csődeljárás természetével és rendeltetésével, hanem a javaslat rendszerével is ellenkeznék, azon hitelezőket, kik a csődnyitás idejekor már létezett követeléseiket a tömeg ellen nem érvényesítették, a csőd megszüntetése után jogaik érvényesítésében bármi irányban korlátozni. A törvény senkit sem kényszeríthet csőd esetében jogai érvényesítésére olyképen, hogy a nem érvényesített igényeket általában hatálytalanoknak nyilvánítaná; ez egyenes jogtalanság lenne, mely a személyes szabadság nem csekély megsértését vonná maga után. Ugyanazért a javaslat, mely a hitelezők praeclusióját nem ismeri, megengedi azoknak, hogy követeléseiket a csőd megszüntetése után a közadós ellen az esetben is érvényesíthessék, ha azokat a tömeg ellen be nem jelentették; magától értetvén, hogy a kielégítés tárgyát az ily hitelezőkre nézve a közadósnak csak azon vagyona képezheti, melyet ez a csőd megszüntetése után szerez, vagy mely a csőd megszüntetésekor szabad rendelkezése alá helyeztetett. A csődeljárásban egyikét a legfontosabb, de egyszersmind legvitásabb kéidéseknek képezi az, hogy a csődhirelezők, kik teljes kielégítést nem nyertek, igényeiket a csőd megszűnte után a közadós ellen mennyiben érvényesíthetik; továbbá, hogy a csődperben keletkezett határozatok, illetőleg a követeléseknek a csődperben történt megállapítása min'ó erővel bír a közadós ellen? A javaslat e kérdés megoldásánál az általa elfogadott rendszerből indul ki. A javaslat ugyanis arra nézve, hogy valamely követelés a tömeg ellen liquidnek tekintessék, a közadós elismerését nem kívánja, abból indulván ki, hogy a szenvedő állapot constatálása nem függhet annak beismerésétől, ki a tömeget képező vagyon tekintetében rendelkezési jogát elvesztette; arra nézve azonban, hogy a csődperben történt liquidatio a közadós ellen végrehajtható erővel birjon, ez utóbbinak határozott hozzájárulását kívánja. A javaslat 201. §-a tehát csak a következetességnek tesz eleget, midőn a csőd megszűnte után a végrehajtást csak az oly követelések tekintetében engedi meg minden további eljárás nélkül, melyek a felszámolás alkalmával, sem a hitelezők, sem a k'ózadós által megtámadva nem lettek, vagy melyek későbbi birói határozat által valódiaknak elismertettek. Második czím. Kereskedelmi csőd.. ELSŐ FEJEZET. Általános határozatok. 202—204. §§. A csődeljárás második czíme, megfelelőleg a javaslat rendszerének, azon szabályokat állapítja meg, melyek a kereskedelmi csőd sajátszerű természete által fel tételez vék, melyek szemben a közönséges csődre vonatkozó határozatokkal, mintegy kivételt képeznek. E határozatok kivételes természete mindenekelőtt szükségessé teszi, hogy a kereskedelmi csőd alanyai meg-