Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
155 360. wám. lezok követeléseik töredékeihez minél rövidebb idő alatt jussanak, nem lévén kénytelenek tétlenül eltűrni, hogy a meglevő tömeget az évek hosszú sora alatt, akár az előnyös követelések, akár a csődeljárás költségei felemészszék. Mig a csődtörvények egyrészről a privilegiált követelések felállításával magát a felosztást megnehezítették, s másrészről ez utóbbit a tömeg teljes értékesítéséig elhalasztották, — a hitelezők gyors és olcsó kielégítéséről szó nem lehetett. Magii az ideiglenes csődrendtartás, mely a követelések felszámolására nézve lényeges könnyítéseket állapított meg, a tömeg felosztására nézve nem tartalmaz oly intézkedéseket, melyek az érintett czél elérését biztosithatnák. A javaslat e tekintetben mindenekelőtt megállapítja azon időpontot, melytől kezdve a csődhitelezők közt felosztásnak helye lehet illetőleg, melyen túl a felosztásnak — ha elegendő alap áll rendelkezésre — megkezdetni kell, s mint ily időpontot, a felszámolási határnapot jelöli ki. A javaslat 178. §-a szerint felosztásnak a felszámolási határnap előtt helye nem lehet; de ezen időn túl annak mindannyiszor meg kell történni, valahányszor a felosztásra elegendő alap van. Ebből önként következik, hogy a felosztás nem a csődeljárás orgánumainak akaratától függ, hanem ezeknek oly kötelességét képezi, melynek elmulasztása miatt úgy hivatalból, mint &•/. érdekelt hitelezők kérelmére felelősségre vonhatók. Hogy a rendelkezésre álló alap mikor tekinthető elegendőnek arra nézve, hogy azzal a felosztást megkezdeni lehessen, a törvényben még általában sem határozható meg, s mint questio facti, minden egyes esetben az illető orgánumok által lesz első sorban meghatározandó. Ez azonban korántsem akarja azt jelenteni, mintha a csődhitelezők minden egyes esetben az illető orgánumok önkényétől függnének; mert a csődeljárás ellenőrzése a bíróság feladatát képezvén, ennek áll kötelességében az illetőket a törvény megtartására szorítani a nélkül, hogy e részben felt tlenül a hitelezők panaszát bevárni tartoznék; magától értetvén, hogy miután első sorban a hitelezőknek áll érdektikben jogaik felett ellenőrködni, a törvénynek főleg azok energiája biztosithat kellő foganatot. A mi magát az előleges felosztás tényleges keresztülvitelét illeti, e tekintetben a javaslatnak figyelemmel kellett lenni azon osztályokra, melyeknek az első rész 60. és61.§-ai kiváltságos kielégítést biztosítanak, s melyeknek teljes fedezése előtt, a tulajdonképeni csődhitelezők kielégítéséről szó nem lehet. Ugyanazért a javaslat 179. §-a szerint mindenekelőtt az első osztályba eső követeléseknek kell teljes kielégítést, illetőleg teljes fedezetet nyerni, s csak azután, ha ez megtörtént, lehet a második és a további osztályokba eső követelésekre részletfizetést teljesíteni. Azon körülmény, hogy az első vagy második osztályba eső valamely követelés még megállapítva neín lett, sem az ezen osztályokba tartozó többi követelések kifizetését, sem a harmadik osztályba esőknek részletes kielégítését nem gátolhatja; mert a kétes követelések mindaddig, mig véglegesen elutasítva nem lettek, a tömeg terheit képezik, s mint ilyenek, számításba veendők, az azokra eső összegnek tehát minden esetben biztosíttatni, illetőleg bírói letétbe helyeztetni vagy esetleg gyümölcsözőleg elhelyeztetni kell. Hogy a harmadik osztályba eső követelések részletes kielégítését az, hogy az egyik vagy másik követelés még megállapítva nem lett, nem gátolhatja, a 179. §. második bekezdése szerint kétséges alig lehet; ez esetben is azon eljárásnak lévén helye, melyet a 179. §. az első és második osztályba eső követelésekre nézve megállapít. A külön kielégítésre jogosított hitelezőket, s azokat, kiket visszakövetelési igény illet, nem szorítja a külön kielégítési alapra; hanem megengedi, hogy az ily követelések, a mennyiben a közadós ellen személyes igényt is állapítanak meg, az általános csődtömeg ellen is érvényesittesenek. Ez elvnek megfelelőleg, a javaslat 129. §-a részletes intézkedést tartalmaz a bejelentésre nézve; misem természetesebb tehát, mint az, hogy magára a kielégítésre nézve is külön intézkedések szükségesek. Ez intézkedéseket állapítja meg a javaslat 180. §-a, mely az előleges felosztásnál két lehető esetet tart szem előtt; ugyanis a részletes felosztás idejekor a külön kielégítési alap vagy már értékesíttetett, vagy nem; az első esetben a dolog igen egyszerű, mert a
