Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

36Ü. szám. 149 II. A csődvagyon felosztása által. 1. A visszakövetelést igényeknek és a tömeg hitelezőinek kielégítése. 169—172. §§. A javaslat első részének ötödik és következő fejezetei, melyek a hitezö'k igényeinek megállapításával foglalkozak, a tömeg ellen érvényesíthető igényeknek négy nemét különböztetik meg éspedig: a visszakövetelési, illetőleg elkülönítési igényeket, eitömeg hitelezőinek igényeit, a külön kielégítésre jogosított hitelezők és a csődhit eiezők igényeit. Megfelelőleg e megkülönböztetésnek és felosztásnak, a második rész külön-külön állapítja meg azon eljárást, mely az érintett igények kielégítésére nézve irányadóul szolgál, s mely az igények különböző természeténél fogva egyenlő nem lehet. E tekintetben, a már elfogadott sorrend értelmében, mindenekelőtt a visszakövetelési, illetőleg elkülönítési igények, nemkülönben a tömeg hitelezőit illető igények kielégítése szabályoztatik s pedig olyképen, hogy a most érintett igények mindegyike, tekintet nélkül a csődper állására, azonnal kielégítendő, mihelyt az lejárt és jogérvényesen megállapittatott. Hogy a visszakövetelési, illetőleg elkülönítési igény minő dolgokra érvényesíthető, azt az első rész határozza meg; e helyütt tehát mellőzve minden közelebbi kijelölést, egyedül annak meghatározására kellett szorítkozni, hogy az érintett igények mikor elégíthetők ki. Maga a kielégítés módja az egyes esetekben úgy a tárgy, mint a modalitásra nézve különböző lehet; mert lehetséges, hogy a még meglevő dolog természetben fog visszaadatni; de lehetséges az is, hogy annak helyébe az érték lép; lehet továbbá, hogy a fél bizonyos dolgot feltétlenül, vagy csak bizonyos viszonszolgálat mellett követelhet. Mindez tehát a kielégítésnél figyelembe veendő lesz olyképen, hogy a javaslat 169. §-a csak magára az időre nézve lehet irányadó; a mennyiben t. i. az a kérdéses igények kielégítését, a csődper állásától függetlenül rendeli foganatosíttatni, mihelyt azok jogérvényesen megállapittattak és lejártak. A tömeg hitelezői közé a javaslat 47—50. §§-ai szerint nemcsak azok tartoznak, kik a tömeggel, mint ilyennel szerződnek, s ennek folytán az ellen jogokat szereznek; hanem azok is, kik a tömeg érdekében fáradnak és költekeznek. Ez utóbbiak követelései képezik a tömeg költségeit, melyeknek mikénti kielégítését a javaslat 170—172. g-ai határozzák meg, A tömeg költségei közt azonban, melyek közé a 48. §. kétségtelen értelme szerint a tömeggonduoki díjakon és költségeken kivül, a csödbiztos díjai és kiadásai, továbbá a választmányi tagok költségei is tartoznak, — vannak olyanok, melyeknek kielégítési ideje a 62. §. szerint későbbre, t. i. a csődtömeg végleges felosztási stádiumára esik. Az ily követelésekre a most érintett időpont elérkeztélg mitsem fizetni, sok esetben méltatlanság lenne, mi főleg a tömeggondnoki díjakra és kiadásokra áll; ugyanazért a javaslat 171. §-a megengedi, hogy az ily követelésekre a csődválasztmány addig is, míg azok végleges megállapítási, tehát kifizetési ideje elérkezik, előlegeket, illetőleg részletfizetéseket utalványozhasson. A mi a választmányi tagoknak, mint ilyeneknek kiadásait illeti, azok mikénti megállapításáról eddigelé szó nem lévén, a kielégítési idő meghatározása mellett, szükséges volt egyúttal a megállapítás módját is kijelölni; mire nézve legczélszertíbbnek látszott a végleges intézkedési jogot a csődbiztos és a tömeggondnok kezeibe letenni. A kiadások a nélkül is minden egyes esetfoen okmányilag lévén igazolandók, a megállapítási jog minden veszély nélkül a csődbiztosra és tömeggondnokra ruházható; s nem látszott szükségesnek, a határozathoz a >iem érdekelt választmányi tagok hozzájárulását is kikötni; mert alig képzelhető, hogy költségei minden egyes választmányi tagnak ne legyenek, mely esetben azután érdektelennek «gyik sem tekinthető.