Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
14.8 360. szám. győződésre jut, hogy a czélba vett vagyonfelosztás a hitelezőkkel szemben képzeletivé lett, mest ezekre a tömegből misem -jut. Úgyde ha ily körülmény közt a 87. §-nál felhozott okokból csődnyitásnak helye nem is lehet, — következetesen a már megnyitott eljárásnak is azonnal be kell fejeztetni, ha annak folyamában kiderül, hogy a tömeg az eljárási költségek fedezésére sem elegendő. A mi a 166. és 167. §§-ban foglalt intézkedéseket illeti, melyek a raagáuegyezséget,, mint a csődmegszüntetésnek egyik nemét jelölik ki, — e tekintetben a javaslat a felszámolási határnap megtartását jelöli ki azon időpontul, mely irányadóul szolgál arra nézve, hogy kiknek beleegyezésével lehet a csődöt megszüntetni. A német csődtörvény, midőn az egyezséget a felszámolási határnap eltelte előtt is megengedi, de annak hatályát az összes csődhitelezők beleegyezésétől teszi függővé, nyilván túlmegy a kellő határokon, s a közadóstól olyasmit követel, mit ennek igazolni majdnem lehetetlen. A javaslat sem kiváaja a hitelezőket a bejelentésre praeclusio által kényszeríteni; de meg kellett égy bizonyos időpontot állapítania, melynek eltelte előtt a hitelezők mint ilyenek a csődperbe teljes joggal beléphetuek, s ezen időpont a felszámolási határnap; ha azonban a törvény e határnap eltelte előtt az addig ismeretessé lett hitelezőket a megszüntetésre feljogosítja, okvetlenül sérelmet követel azok ellen, kik a közzétett bejelentési határidőre támaszkodva, követeléseiket annak eltelte előtt nem érvényesítették. A mi magát az intézményt, t. i. a csődnek megszüntetését a hitelezők beleegyezése folytán illeti, annak kizárását indokoltnak már azért sem lehetne tekinteni, mert ha az érdekeltek a csődeljárás folytatását nem kívánják, sőt annak megszüntetésébe határozottan beleegyeznek, nem volna elfogadható ok arra, hogy a törvény ebbeli kívánságuknak eleget ne tegyen; magától értetvén, hogy az e részbeni kezdeményezés nem a [bíróságnak, hanem a k'őzadősnak feladatát képezi; neki áll tehát kötelességében a hitelezők beleegyezését kieszközölni, s annak alapján a csőd megszüntetését, a hitelezők beleegyező akaratának igazolása mellett, a csődbíróságnál szorgalmazni. Hogy az igazolás mily alakban történik, teljesen irreleváns lehet már azért is, mert a bíróság a tervezet 167. §-a szerint a közadós kérelmére a csődöt azonnal meg nem szüntetheti; hanem a hitelezők akaratának kétségtelen constatálása végett előbb egy határnapot kitűzni tartozik. Ha a hitelezők e határnapon, meg nem jelennek, elmaradásuk jogosan tekinthető hallgatagos beleegyezésnek. A bíróság a megszüntetés kérdése felett minden esetben szabad belátása szerint határozand olyképen, hogy ebbeli határozata ellen semmiféle jogorvoslatnak helye nem lehet; nem tévén e tekintetben különbséget az, hogy a bíróság a közadós kérelmének helyt adott-e vagy sem. Hogy az oly hitelezők a kiknek beleegyezési nyilatkozata közjegyzői okirattal igazoltatik, a tárgyaláshoz meg nem idézendők, a dolog természetéből következik. 168. §. A javaslat 168. §-a azon esetről intézkedik, ha a közadósnak hitelezői legnagyobb részével sikerülne ugyan egyezséget kötni, s ekként a csőd megszüntetését kieszközölni; de ebben egy vagy több hitelező ellenzése által gátoltatik. Miután az egyezségnek azon neme, melyről a javaslat 166. §-a intézkedik, a kényszert fogalmilag kizárja, igen természetes, hogy az egyezséget el nem fogadó hitelezők tekintetében oly intézkedésnek kell történni, mely am ig egyrészről a csőd befejezését lehetővé teszi, másrészről az érdekelt hitelezők jogos igényeinek aem praej adicál. Ez történik a javaslat 168. §-ában, melynek egyes intézkedései az. érintett kettős czélnak egyaránt megfelelnek.
