Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
360. »zárn. 147 fordulhat a tömeggondnok személyében történi változás, vagy a vagyonkezelés hosszabb tartama miatt; daczára azonban az indokok e különféleségének, a dolog érdeme ugyanaz marad; miért is mindkét esetre egyenlő szabályok alkalmazhatók, s a különbség mindössze abban áll, hogy mig a tömeggondnok személyében történt változás esetében, a számadások megvizsgálására az új tömeggondnok is feljogosítottnak tekintendő, annak szüksége a végleges tömeggondnok számadásánál elesik. A mi magát a számadás körüli eljárást illeti, e tekintetben a javaslat a mellett, hogy lehető egyszerűségre törekszik, kellő befolyást enged mindazoknak, kiket a számadások helyessége érdekelhet, tehát nemcsak a közadósnak, hanem a hitelezőknek is, habár mindkettőnek befolyását kizárólag az észrevételezési jogra szorítja; mert a számadások jogérvényes megtámadása vagy jóváhagyása egyedül a csődválasztmány s esetleg az új tömeggondnok kezeibe van letéve. Ez azonban a hitelezők autonómiájával egyáltalán nem ellenkezik; mert ezeknek, ha alapos észrevételeik a csődválasztmány által figyelembe nem vétetnek, módjukban áll a választmány kötelességsértése miatt panaszt emelni. Áz ellenkező vagyis az oly intézkedés, mely által a számadások közvetlen megtámadására a hitelezők mindegyike feljogasittatnék, nemcsak aránytalan időveszteséget vonna maga után; hanem az egyes hitelezőknek ürügyül szolgálhatna arra, hogy a csőd befejezését meggátolják. Ha a csődválasztmánynak s esetleg az új tömeggondnoknak a számadásokat békés utón rendezni nem sikerül, — nem .marad más hátra, mint az ügyet az érdekeltek meghallgatása s a netaláni bizonyiiási eljárás után itéletileg elintézni. Végre eltérő intézkedések voltak szükségesek azon ingatlanuk tekintetében, melyek a jelzálogos hitelezőknek kielégítési alapul szolgálnak. Az ily hitelezőknek a javaslat 100. §-a megengedi, hogy külön gondnokot választhassanak, mely körülmény már magában véve eltérő intézkedést igényel a számadások tekintetében. De eltekintve a most érintett körülménytől, miután a bejegyzésekkel terhelt ingatlanok csak annyiban tartoznak a csődtömeghez, a mennyiben a biztosított igények kielégítésére nem szükségesek; miután továbbá a zálogos hitelezők jogaira a csődnyitás befolyással nincsen, — igen természetes, hogy az ily vagyon jövedelmei és vételára minden esetben, tehát akár lett külön gondnok kinevezve, akár nem, elkülönítve kezelendő, vagyis külön számadás tárgyát képezi. Ezenfelül a zálogos hitelezőket, a most érintett okoknál fogva helyesen nem lehetne arra kényszeríteni, hogy ezek akkor is, ha az ingatlan feletti dologi hatóság nem a csődbiróságot illeti, a számadás elleni észrevételeiket ez utóbbinál, vagy a csődbiztosnál tegyék meg; ők csakis az illetékes dologi bírósággal állanak érintkezésben, miért is meg kellett nekik engedni, hogy észrevételeiket az erre nézve illetékes dologi bíróságnál érvényesíthessék. Ha ez már megtörtént, a számadások további elintézésére nézve, a javaslat 162. és 163. §-ai minden jogsérelem és nehézség nélkül alkalmazhatók. KILENCZEDIK FEJEZET. A csó'd befejezése. I. Hivatalból és a hitelezők beleegyezése folytán. 165—167. §§. Ha a tömeg az eljárási költségek fedezésére sem elegendő, a 87. §. szerint C8Ődnyitáa>*nak helye nem lehet; gyakran azonban e körülmény a csődeljárás folyamában merül fel, s a bíróság vagy közvetlenül, vagy a csődeljárást vezető orgánumok jelentése folytán azon meg, 19*
