Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

146 300. %z'Ám. meghatározni, hogy az ingók és ingatlanok eladásának rendszerint, a törvénykezési rendtartás értelmében, tehát bírói utón kell történni, feltéve, hogy a tömeg kétségtelen érdeke az eladásnak más módját nem javalja; mert ez esetben úgy a közadós, mint a hitelezők érdekével ellenkeznék, ha a szabad választási jog, az értékesítés módját illetőleg, kizáratnék. A tömeghez tartozó activ követelések értékesítése iránt az ideiglenes cs'ádrendtartás 169. §-a is intézkedik, s pedig olyképen, hogy az ily követelések a hitelezők határozata folytán vagy nyilvános árverés utján adatnak el, vagy a kielégítést nem nyert hitelezőknek követeléseik erejéig engedtetnek át. Ez intézkedés azonban kielégítőnek semmi tekintetben nem mondható; mert egyrészről kizárja a szabad kézbőli eladás lehetőségét, és másrészről az értékesítésnek egy oly módjai állapítja meg, mely gyakorlatilag vagy kivihetetlen marad, vagy különféle bonyodalmakra vezet. E szempontok vezérelték kétségen felül az osztrák csődtörvény szerkesztőit, midőn azok az ideiglenes csődrendtartástól eltérve, az értékesítés módjának meghatározását a hitelezőknek engedték át, s egyedül a szabad kézbőli eladást teszik a közadós beleegyezésétől függővé. Ez álláspontot fogadta el a javaslat is, midőn a 159. §-ban érintett követelések mikénti értékesítése tekintetében, a törvénykezési rendtartásra utal. 160 §. A jelen fejezet több §-ánál kiemeltetett, hogy azon hatáskör, melyet a törvény a tömeg kezelését és értékesítését illetőleg, a tömeggondnoknak és a csődválasztmánynak kijelöl, több tekintetben korlátozásoknak van alávetve. Azon korlátozásokon kivül azonban, melyeket a jelen fejezet egyes §§. bizonyos dolgok tekintetében megállapítanak, a lehető visszaélések meggátlása végett szükségesnek mutatkozott kijelölni azon ügyleteket, melyeknek érvényességéhez bizonyos feltételek szükségesek, melyek tehát e feltételek nélkül semmiseknek tekintendők. Mindez természetesen csak addig tarthat, mig a hitelezők a javaslat 157. §-a értelmében, a tömeg önálló kezelését és értékesítését át nem veszik. Hogy a javaslat a hitelezők jogosult autonómiáját elismeri, s azt érvényre emelni akarja, nemcsak az általános indokolásban, hanem az egyes §§. intézkedéseinél is kiemeltetett; azonban az autonómiának is meg vannak a szükséges határai, melyek nélkül az könnyen visszaélésekre vezethet és több kárt okozhat, mint a mennyi előnynyel kínálkozik. Ez okból a javaslat a 160. §-ában felsorolt teendők tekintetében a hitelezők autonómiáját oly alakban emeli érvényre, mely a tömeg érdekeit nem veszélyeztetheti. Miután a 160. §-ban érintett ügyletek és jogcselekvények csak az esetben tekinthetők érvényeseknek, ha az ott érintett feltételek mellett keletkeznek, — önként következik egyrészről, hogy az érdekelt harmadiknak áll kötelességében a törvény által kijelölt feltételek megtartására ügyelni; másrészről, hogy a hitelezők összessége azon ügyleteket és jogcselekvényeket, melyek a 160. §-ban kijelölt feltételek mellőzésével keletkeznek, mint érvényteleneket megtámadhatja. NYOLCZADIK FFJEZET. Számadás. 161-164. §§. A vagyonkezelés tekintetében alig van kérdés, melyre nézve a tételes törvények annyira eltérnének egymástól, mint a számadások mikénti elintézésére nézve. A javaslat e tekintetben az osztrák csődtörvény intézkedéseit, melyek a számadásra nézve két időszakot különböztetnek meg, tette magáévá. A számadás szüksége ugyanis elő-