Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
124 , 360. szám. HARMADIK FEJEZET. Csó'dbiztos, tömeggondnok és csó'dválasztmány. 93—95. §§. Már az általános indokolásban jeleztetett, mikép csődeljárásunk lassúsága nagy mértékben azon körülménynek volt tulaj donitható, hogy az a bíróságnak a csődeljárásra ép úgy, mint a vagyon kezelésére és ennek értékesítésére túlságos és egyáltalán nem indokolható befolyást engedett. E baj felismerése vezethette az id. csődrendtartás szerkesztőit arra, hogy a csődeljárásban az autonómiának bizonyos mértékét megállapították az által, hogy a követelések felszámítását általában a birói teendők sorából kihagyták. Azonban bármily elismerésre méltó is a csődrendtartás szerkesztőinek e törekvése, az magában véve sem a teljes és feltétlenül szükséges autonómiát nem biztosithatta, sem a bajt gyökeresen meg nem szüntethette; pedig az út erre a csődrendtartás szerkesztőinek az 1838-iki franczia csődtörvény által már ki volt jelölve; csak bátorság kellett volna részükről keresztülvinni azt, mit részben megkísértettek. A porosz csődtörvény, mely alig két évre rá lépett életbe, már tovább ment, s a franczia csődtörvény egyes intézményeit nem félig, hanem teljesen ültette át, habár nem mindenben járt el a kellő kritikával. Hasonlag teljes reformot létesített az osztrák csődtörvény, mely a franczia törvény intézkedéseit több szerencsével birta az adott viszonyokhoz alkalmazni, s attól lényegesen csak annyiban tér el, hogy a tömeggondnok végleges megválasztását a felszámolási határnap eltelte előtt meg nem engedi, hanem kettős választást állapit meg. A javaslat természetesen nem az idézett, hanem az újabb csődtörvényekhez csatlakozik, s azon felfogásból indul ki, hogy nemcsak a liquidatio mint ilyen, hanem a csődeljárás vezetése sem tartozik feltétlenül a bíróság teendőihez; hogy ez utóbbit fel kell menteni mindazon teendőktől, melyek akár administrativ természetüknél fogva, akár mert birói cognitiót nem tételeznek fel, a bíróság hatásköréhez nem is tartozhatnak. E rendszer keresztülvitele azonban egy oly orgánum létesítését teszi szükségessé, melyre hivatalos jellegénél fogva teljes megnyugvással ruházhatók át mindazon teendők, melyek akár az eljárás vezetését, akár annak folyama alatt bizonyos intézkedések megtételét czélozzák. Ily orgánumként jelenkezik a csődbiztos, kit e minőségénél fogva az eljárás vezetése,. a tömeg kezelésével megbízott személyek működésének ellenőrzése, szóval mindazon teendők illetnek, melyek habár administrativ természettel birnak, az előtt mégis a bíróság hatásköréhez tartoztak. így a csődbiztos vezeti a tárgyalásokat, eszközli a szükséges meghívásokat, intézkedik és határoz mindazon kérdésekben, melyek a törvény által egyenesen a csődbíróság elhatározásának fentartva nincsenek; s mert úgy a tömeggondnokkal és választmánynyal, mint a hitelezőkkel közvetlen érintkezésben áll, teendőit azon gyorsasággal és biztossággal végezheti, melyet a csődeljárás sikere feltételez. Rendelkezései és határozatai, a részére kijelölt hatáskörön belől, rendszerint a véglegesség jellegével birnak ugyan, de inappellabilisoknak annyiban nem tekinthetők, hogy ellenük a javaslat 81. §-a szerint előterjesztésnek van helye a csődbírósághoz. A javaslat tehát arról is gondoskodik, hogy a csődbiztos hatáskörét át ne léphesse, hogy törvényellenes határozataival vagy intézkedéseivel a feleknek jogsérelmet ne okozhasson. A csődbiztos, a reá ruházott hatáskörnél fogva, arra is van hivatva, hogy azok működését ellenőrizze, kiket a tömeghez tartozó vagyon kezelése illet; s mert ilyennek első sorban a tömeggondnok tekintendő, a javaslat a csődbiztost különösen szemben a tömeggondnokkal, oly jogkörrel ruházza fel, mely az ellenőrzést teljes mértékben lehetővé teszi. A javaslat eltérőleg mindazon törvényektől, melyek a szóban lévő intézményt elfogadták, a csődbiztost vagylagosan a bírósági tagokból, vagy a közjegyzők sorából rendeli kineveztetni, mi
