Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

360. szám. 119 a lehető méltatlanságnak minden esetre sokkal inkább vehető eleje, ha a törvény az utóbbi rendszert követi. E mellett nincs kizárva az sem, hogy az indokolatlan huzavonásnak a jogorvoslatok határozott kizárásával eleje vétessék, vagy hogy a jogorvoslatok egyes esetekben a dolog természetének megfelelőleg korlátoltassanak; semmi esetben sem lehetne azonban indc kölni azt, ha két egyenlő határozat ellen további jogorvoslatnak helye lehetne. 4. A csődeljárásban, úgy a mint azt a javaslat megállapitja, a csődbíróság nem igen jő azon helyzetbe, hogy peressé vált jogkérdések felett határozzon; mert azon határozatok, melyekkel a perre utasított követelések felett intézkedik, tulajdonképen nem a csődeljárás kiegészítéseként, hanem mint a per bírósága a peres eljárás szabályainak megfelelőleg hozza. A legfontosabb határozat, melyet a csődbíróság mint ilyen hoz vagy hozhat, kétségen felül az, melylyel a közadós ellen a csődöt megnyitja; azonban sem a most érintett, sem átalában azon határozatok, melyekkel a csődbíróság a felmerülő, s elintézése alá helyezett kérdések felett rendelkezik, nem teszik szükségessé azt, hogy azokra a jogorvoslatok complicált apparátusa alkalmaztassák; ugyanazért a javaslat a bíróság határozatai ellenében jogorvoslatként egyedül a felfolyamodást jelöli ki. Miután azonban a javaslat, miként ez kiemeltetett, e mulasztásokra a makacsság rendszerinti következményeit nem alkalmazza, s ez okból az igazolást az elmulasztott határidő ellenében kizárja, — igen természetesen, hogy a mulasztás czímén azon határozatokat sem engedheti megtámadtatni, melyek valamely tárgyalás alkalmával esetleg a hitelezők által hozatnak. Ez intézkedés nélkül azon czél, melyet a javaslat 77. §-a elérni kivan, a legtöbb esetben kétségessé tétethetnék. 5. A csödbiztost mint a csődeljárás hivatalos ellenőrzőjét, a javaslat szerint igen fontos teendők illetik; ő igen sok kérdésben úgyszólván elsőfolyamodásilag határoz. E hatáskörrel szemben a javaslatnak gondoskodni kellett arról, hogy az érdekeltek a csődbiztos rendelkezései ellenében orvoslást kereshessenek; mire nézve legalkalmasabbnak, de egyszersmind legtermészetesebbnek látszott, a formális jogorvoslatok mellőzésével, előterjesztést a csődbírósághoz megengedni. A csődbíróság a beadott előterjesztés folytán a csődbiztos intézkedését vizsgálat alá veszi, s azt a szerint, a mint a törvény rendeleteinek megfelel vagy nem, megerősíti vagy megszünteti. Az előbbeni esetben a javaslat az érdekelt fél részére jogorvoslatkép a felfolyamodást jelöli ki; az utóbbi esetben ellenben jogorvoslatnak természetszerűen helye nem lehet. Hogy a javaslat a csődbíróság helybenhagyó határozata ellen a másodbirósághoz intézendő felfolyamodáson kivül további jogorvoslatnak helyt nem enged, az nemcsak a czélba vett gyorsaság, hanem azon körülmény által is indokoltatik, hogy sem a csődbiztos rendelkezése, sem a csődbíróság helybenhagyó határozata tulajdonképeni jogkérdést nem érint, mert azoknak tárgyát csakis kezelési dolgok képezik; ilyenek miatt pedig nem volna tanácsolható, hogy a csődeljárás folyama, további jogorvoslatok megengedése által feltartőztassék. MÁSODIK FEJEZET. Csó'dnyitás. 82-85. §§. A csődeljárásban alig van kérdés, melyre nézve, úgy az elmélet, mint a tételes törvények intézkedései annyira ellenkeznének egymással, mint az, hogy a csődnyitásnak egyedül az érdekéltnek kérelmére vagy hivatalból is kell-e helyt engedni? Ez indokolás körét messze túlhaladná az európai törvények e részbeni ellentétes intézkedéseit mind kiemelni; miért is elég-