Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
120 S60. szám. nek látszik a szóban lévő kérdést illetőleg is, csak azon törvényekre reflektálni, melyek a javaslat egyéb intézkedéseinél irányadóul szolgáltak. A code de commerce szerint a csödnyitásnak helye lehet vagy az adós, vagy a hitelezők kérelmére, vagy hivatalból, a mennyiben a fizetési tehetetlenség notóriussá lett. Az ideiglenes csb'drendtartás 26. és 28. §§-ai szerint a csőd hivatalból nyitandó meg, ha a hagyatéki tárgya lások alkalmával kitűnik, hogy a vagyon a tartozások fedezésére nem elegendő, s a barátságos egyezségre kilátás nincsen; vagy ha az adós megszökött, vagy elrejtőzik a nélkül, hogy ennek más oka, mint a fizetési tehetlenség lehetne. Ellenben az osztrák csődtörvény az angol bankruptey act, az amerikai csődtörvény (An act to etablish a uniform system of bankruptey throughont the United Staates); az új német csődtörvény és saját csődtörvényünk (5. §.) szerint a csődnyitásnak mindig csak az érdekeltek kérelmére lehet helye, s mint ilyenek, az adós, s hitelezők s az örökösök jelöltetnek ki. A javaslat e tekintetben természetesen az utóbb érintett törvényekhez csatlakozik nemcsak azért, mert ez által eddigi jogfelfogásunkat emeli érvényre; hanem azért is, mert az állam gyámkodó beavatkozását, a hitelezők érdekeinek hivatalos megóvását, sem szükségesnek sem czélszerünek nem tarthatja. A gyakorlat minden kétségen felül helyezte, hogy a biróságok ott, hol a törvény őket a csődnyitásra feljogositja, igen ritkán jutnak azon helyzetbe, hogy e joggal élhetnének; s a nekik engedett jogosultság legfelebb arra szolgált, hogy e hitelezőknél a szükséges gondosságot, saját érdekeinek kellő ellenőrzését csökkentette. Ha azonban a törvény a hivatalos beavatkozást kizárja, ha a felek érdekeinek megóvását ezekre magukra bizza, akkor szükséges, hogy a jog a csődnyitás kérelmezésére sem a hitelezők számától, sem a követelések minőségétől függővé ne tétessék; szükséges továbbá, hogy oly esetben, midőn a fizetési tehetlenség akár igazoltnak tekinthető, akár csak alaposan vélelmezhető, a csődnyitási kérelemnek minden felesleges hosszadalmasság mellőzésével, hely engedtessék. Ezen elveket törekszik a javaslat érvényre emelni, midőn a csődnyitási kérelemnél minden előleges tárgyalást kizár, ha a csődöt az adós vagy ennek örökösei kérik. Ellenben a csőd elrendelését nem minden örökös kéri, mert ez esetben a csődnek feltétlen elrendelése, a többi örökösöknek kiszámithatlan hátrányával járhatna, a javaslat 83. §-a szerint a csőd minden további tárgyalás nélkül csak akkor rendelhető el, ha a csődöt kérő örökösök kérvényüket oly körülményekre állapitják, melyek a vagyonhiányt evidenter igazolják. De nem rendelhető el a csőd feltétlenül a 84. §. esetében sem, habár látszólag oly körülmények forognak fen, melyekből a vagyonhiány jogszerűen következtethető. Igaz ugyan, hogy a kirendelendő gondnok a csődnyitás elhárítására lényeges befolyást alig gyakorolhat, s annak kirendelése legfölebb arra szolgál, hogy a bíróság néhány nappal később s a gondnok sikertelen meghallgatása után hozza meg azon határozatot, melyet azonnal meghozhatott volna; mindamellett nem volna helyes a lehetőséget kizárni arra nézve, hogy a csődnyitásnak s az azzal járó következményeknek eleje vétethessék. Hogy a javaslat a hitelező részéről csak kellően igazólt követelést kivan, s a csődnyitási kérvényt nem szorítja a végrehajtható vagy teljét bizonyítékot képező okiraton alapuló követelésre, abban találja indokolását, hogy a 86. §. intézkedése szerint a csődbíróság a kérelem megengedése vagy megtagadása felett szabad belátása szerint határoz; tehát mindig azon helyzetben lehet, hogy a követelés létezése iráni még akkor is, ha az nem teljes bizonyítékot képező okiraton alapszik, magának meggyőződést szerezhessen. Éhez járul még, hogy a javaslat a személyes követelések közt azért, mert azok teljes vagy nem teljes bizonyítékot képező okirat által igazoltatnak, különbséget az osztályozásnál sem ismer; tehát azon elvből indul ki, hogy a személyes követelések egyenlően érvényes jogczímen alapulnak. Végre az sem látszott szükségesnek, hogy a csődnyitási kérelem megengedhetősége: lejárt követeléstől tétessék függővé; mert ha a csődeljárás az egyes hitelezők kieléV
