Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
360. szám. 111 szolgáló alap az ő, s nem a jogosult fél rendelkezése alá kerül, s hogy ez utóbbi a közadóssal ismét közvetlen viszonyba lép. Hogy a szóban lévő igények miként biztositandók, az iránt a javaslat második részében történik intézkedés; e helyütt elégnek látszott magái; az elvet megállapítani, illetőleg kijelenteni, hogy azok, kik évi járadékhoz stb. igényt formálhatnak, e járadékoknak a mindenkori lejáratkor leendő pontos kifizetésére nézve biztosítékot követelhetnek. 68. §. A javaslat a felbontó feltételhez kötött követelések feltétlen érvényesítését engedi meg, abból indulván ki, hogy az ily követelések csakis a felbontás szempontjából tekinthetők feltételeseknek. Azon kérdés, hogy kell-e a hitelezőnek a feltétel bekövetkezte esetére biztosítékot adni vagy sem, nem a csődnyitás tényétől, hanem egyedül azon körülménytől lehet feltételezve, hogy az ügylet maga állapit-e meg a hitelező részére ily kötelezettséget, vagy sem; mert az első esetben a biztosíték adásától a hitelezőt a csődnyitás ténye fél nem mentheti, s ennek külön kijelentése szükségesnek nem mutatkozik; az utóbbi esetben pedig e kötelezettséget a csődnyitás ténye mint ilyen, mely az érvényesen keletkezett jogviszonyokat nem módosítja, meg nem állapithatja. Egészen máskép áll a dolog a felfüggesztő feltételhez kötött követelésekre nézve, melyek a tömeg ellen kétségtelen igényt állapítanak meg ugyan, de ép a feltétel miatt ki nem fizethetők. Az ily követelésekre nézve legczélszerübbnek és egyszersmind legtermészetesebbnek látszik a leendő kifizetést, a feltétel bekövetkezte esetére biztosítani, vagyis megengedni azt, hogy a hitelező az ily követelés kifizetésére nézve biztosítást kívánhasson; magától értetvén, hogy ez csak oly feltételes követelésekre állhat, melyeknél a teljesítés a közadós tevékenységét, közreműködését nem teszi szükségessé; mert a közadós jogcselekvényei, melyeket ez a csődnyitás után tesz, a hitelezőkkel szemben érvénytelenek lévén, a feltételes követelés feltétlenné nem is válhat, tehát annak biztosításáról szó nem lehet. Miután a hitelező, kit felfüggesztő feltételhez kötött követelés illet, e feltétel bekövetkezte előtt csak arra tarthat igényt, hogy a teljesítés annak idején lehetővé tétessék, magától értetik egyrészről, hogy a hitelező feltételes követelésének kifizetését még biztosíték adása mellett sem követelhetné; másrészről, hogy igénye mindössze a biztosításra terjed. De e tekintetben is különbség teendő ahoz képest, hogy a biztosíték adása a közadóst terhelte volna-e vagy sem; mert az első esetben a kötelezettség a tömegre átmenvén, ez ellen feltétlenül érvényesíthető ; ellenben az utóbbi esetben kell, hogy a csődbíróság a biztosíték adását tárgyazó kötelesség és annak mértéke felett szabad belátása szerint határozhasson, ha a hitelezők a biztosíték adásába önként bele nem egyeznek. Hogy a kérdéses kötelezettség a közadóst terhelte-e vagy sem, arra nézve minden egyes esetben a magánjog e részbeni intézkedései, ilyenek hiányában pedig az ügylet természete fog irányadóul szolgálni; a bíróságnak tehát a feltétel valószínű bekövetkezésének figyelembe vétele mellett, a törvény, esetleg az ügylet természete szerint kell a fenforgó kérdést minden concret esetben elintézni. 69—70. §§. A javaslat a kezesek és egyetemleges adóstársak jogi állásának szabályozását ép ugy mint az osztrák csődtörvény, nem mellőzhette; és ha Ausztriában a kérdéses intézkedést azon körülmény, hogy a gyakorlatban az osztrák polgári törvénykönyv mellett is eltérő vélemények keletkezhettek, teljesen indokolja, még inkább indokolva van a kérdéses intézkedés nálunk, hol a kezesek és egyetemleges adóstársak jogi állását codificált magánjog nem biztosítja és nem szabályozza. A javaslatnak tehát a 969. §-ban foglalt intézkedést már azért sem lehetett mellőzni, mert oly kérdést hagyott volna megoldatlanul, mely codificált törvények
